Izabella.Jones 2012.08.16. 08:40

Nyűg

Jó, tudom, én tehetek róla. Ezt már megmondta a homeopata orvos is. Nem vádlón, hanem ilyen megnyugtató mély hangon, nagyon is megértőn a szemembe nézve, hogy azt mondja, hümm, hümm, kedves Izabella, nem gondolkodott még el azon, miért ilyenkor jelentkezik az allergiája? Mint a Némóban Szenilla a másik arcába, hogy He? He? He?. 

Hát ja, de, bocs, tényleg. ilyenkor kezdődik az iskola. Akkor most mondjak fel, hátha elmúlik az allergiám??? Mondjuk nem hülyeség. Na de ez egy vicc. Akkor meg kifizetetlen sárgacsekk-allergiám lenne, nem? Vagy másik munkahely-allergiám? Vagy unom-magam-itthon-allergiám?

Fejben dől el. Ezt már többen is mondták, és ja hát igazuk van, csak nem tudom, mi az alternatíva. Hogy ha a gégefedő magasságában mondjuk ejtek egy öt centi mély vízszintes vágást, és elválasztom a fejem a nyakamtól, akkor egy csapásra megoldódik minden? Hogyne. Ez teljesen logikus.

Na most, lehet ezt tudni ésszel, meg higgadtan belátni, hogy ha reggelente jógáznék tizennégy órát, így egyesülve az univerzum titkaival, hát akkor minden oké lenne. Csak az a baj, hogy az allergiaszezon csúcsán ez  már azért is reménytelen, mert vízszintes pozícióban egy perc alatt fulladok bele a saját taknyomba.

Elmondjam milyen? Az ember arra ébred, hogy cserepesre van száradva az ajkától a légcsőig minden sejtje, ahol levegőt szokott venni, az orra ugyanis légvétel szempontjából két hete átjárhatatlan. Ahol egy hónapja még az orrnyálkahártyája volt, ott most valami kisebesedett, fájdalmas duzzanat van. Ébredni borzalmas garat és belsőfül viszketésre ébred, így kellő alázattal köszöntheti az új napot 36 egymást követő tüsszentéssel. Nem meglepő, gondolom, hogy az allergiás ember már kora reggel kissé ingerült. Enyhet csak a zuhanyzás ad, mintegy 10 percre, de aztán jöhet a száraz szemviszketés, amit dörzsölni kell, nincs más lehetőség, viszont egy hét után a szemhéj belső fele olyan vörös, hogy nyugodtan mondhatjuk az érdeklődő kollégáknak, egy hete nem alszunk, annyit készülünk az órákra. Aztán a bőrön megjelennek az apró hólyagocskák, nem feltűnően, amolyan állandó libabőrt imitálva. A szezonális allergia csúcsán (augusztusi szélvihar) aztán megérkezik az első fulladásroham, amikor az ember gyorsan átértékeli a kemikáliákhoz való viszonyát, és ismét boldog szexuális kapcsolatba lép a Ventolin spray-vel. Nagyjából képbe kerültünk, ugye? Akkor ezt most szorozzuk meg mondjuk negyvennel. Ha szerencsénk van, negyven nap után végre esik egy kis eső, és elmossa a virágport. Akkor már csak a krónikus bronhitiszes köhögés marad, de októberre, ha sikerül valami ütős kis köptetőt kisajtolni az orr-fül-gégészből,  annak is vége. 

Nem, ilyenkor nem vagyok jó fej, nem vagyok megértő a cuki kis parlagfűvel, aminek már a Facebookon is kint van a  bájos képe, hogy milyen édi, hasznos gyógynövény ám, nem kell utálni, úgy hívják ambrózia, lájkoljam már én is, mert még a levágott kisujj is kinő tőle. Hát én meg szarok rá, hogy milyen hasznos, vagy hogy az istenek is ezt zabálták, mert én, ha csak hozzáérek egyhez, estére nem kapok levegőt. Szóval nem. Nem vagyok aranyos, és igen, nyűgös vagyok, és utálom az allergia gyógyszereket, mert ha beveszek egyet, félkómában bolyongok nap közben, és akkora étvágyam lesz, mint egy súlylökőnek. És harminc év alatt már abba is eléggé belefáradtam, hogy újabb és újabb csodaszereket próbáljanak ki rajtam, amikről két év múlva kiderül, hogy hoppá, kicsit odavágta a trombocitákat, vagy mit tudom én.

Tudom. Van megoldás. Mondjak fel, és költözzek az óceán mellé. 

7 komment

Címkék: hülye

süti beállítások módosítása