Izabella.Jones 2012.10.03. 21:43

Még kettőt

Megnyugtató, hogy végre hazatalált az idő ezekben a párás, tört fényű reggelekben.

Hát ezért szeretem az októbert. Mert érzem rajta, hogy az enyém. Ebben a napfényes, falevél-játékos hónapban születtem, és ebben is tervezem majd elhagyni a világot, amikor eljön az ideje. Így érzem ezt igazságosnak. Legyen a bejárat és a kijárat ugyanaz az ajtó.

Ma reggel, amikor munkába mentem, ott állt a nap a Ferences templom tornya mellett egy fehér ködfelhő mögé bújva. Vele szemben, a nyugati égbolton a hold, reggeli sápadtan.

Mozdulatlan álltak. 

Párbaj. Ez jutott eszembe ott, az Uránia mozi mellett, amikor megállt a fény, és nem mozdult többé az idő.

Egyszerre volt reggel és este.

Hát ilyen, amikor Isten sakkot ad magának. Ezt gondoltam. Hogy van olyan, amikor még ő sem tudja eldönteni, merre menjen tovább az idő. Előre vagy vissza.

Aztán átbillent a világ, a nap kikecmergett a sárga-szürke ködből, a hold pedig féltékenyen belesápadt az égboltba. Reggel lett.

Ez még nem az az október. Ez még nem az az ajtó.

Még kettőt alszom, és elmegyek a teraszra, de ma reggel azért sajnáltam, hogy nincs kedvem a fényképezéshez. 

6 komment

Címkék: ego

süti beállítások módosítása