2012.10.03. 21:43
Még kettőt
Megnyugtató, hogy végre hazatalált az idő ezekben a párás, tört fényű reggelekben.
Hát ezért szeretem az októbert. Mert érzem rajta, hogy az enyém. Ebben a napfényes, falevél-játékos hónapban születtem, és ebben is tervezem majd elhagyni a világot, amikor eljön az ideje. Így érzem ezt igazságosnak. Legyen a bejárat és a kijárat ugyanaz az ajtó.
Ma reggel, amikor munkába mentem, ott állt a nap a Ferences templom tornya mellett egy fehér ködfelhő mögé bújva. Vele szemben, a nyugati égbolton a hold, reggeli sápadtan.
Mozdulatlan álltak.
Párbaj. Ez jutott eszembe ott, az Uránia mozi mellett, amikor megállt a fény, és nem mozdult többé az idő.
Egyszerre volt reggel és este.
Hát ilyen, amikor Isten sakkot ad magának. Ezt gondoltam. Hogy van olyan, amikor még ő sem tudja eldönteni, merre menjen tovább az idő. Előre vagy vissza.
Aztán átbillent a világ, a nap kikecmergett a sárga-szürke ködből, a hold pedig féltékenyen belesápadt az égboltba. Reggel lett.
Ez még nem az az október. Ez még nem az az ajtó.
Még kettőt alszom, és elmegyek a teraszra, de ma reggel azért sajnáltam, hogy nincs kedvem a fényképezéshez.
Utolsó kommentek