Nem tudom, mikor kellene elkezdenem a szülinapi depizést, de ma nem biztos, hogy menni fog, mert nagyon szépen süt a nap, hajnalban láttam öt (vagy hat??) hullócsillagot, és szerintem tök jó képeket csináltam pár ablakról a Zsolnay Központban. (Majd ha kint lesz a VilágMán, idelinkelem.) És ez mind semmi, mert tegnap még az első adag vendégséget is túléltem, ami nagy szám, mert a vendégség két kőkemény tagja anyám és a húgom volt, akikkel egy napot eltölteni majdnem olyan teljesítmény, mint fél kézzel megállítani a Föld forgását. Nem tudom, Isten melyik kézikönyve szól a szívatásról, de hogy ez a két nő az első oldalon szerepel benne, az is biztos. Jó, mindegy, mindenkinek a maga terhe.

Tegnap befejeztem a III. Richárdot. Hogy ez a pali micsoda nőcsábász volt! Erre nem is emlékeztem. Őrület! Ma meg befejezem Pelevint. Utána mi jön, nem tudom. Hihetetlen, hogy végre egyszer időben elolvastam az olvasókörös könyvet. Igaz, én választottam Fosse könyvét, és igaz, nagyon rövid. De így talán többen leszünk, mint múlt hónapban. 

Jó hír még, hogy végre rávettem magam, hogy megírjam a 3. nyelvleckét a Gittre. Itt olvashatjátok. Remélem, élvezetes és érthető. Más nincs. Kutya se. Bori Édesdrágáját (aka Scitek) tegnap eladták a vásárban, úgyhogy gyásznapok vannak. Egy gyerek sokkal többet belead a sírásába is. Lehetne tanulni belőle.