Annyi mindent szeretnék. Mármint leírni azokból a dolgokból, amik eszembe jutottak. Először is a kiszolgáltatottságról.

Tegnap a filmklubban Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott című filmjét láttuk. Nem mondom, hogy végig lekötött, de már úgy van ezek szerint, hogy az én filmízlésem is változik az évekkel. (Egyébként Bergman filmeket kellene újranézni, biztosan más lenne, mint fiatalon. Különösen a jelenetek egy házasságból, hehe.)

A film után persze beszélgettünk, ki,miért utálta vagy szerette éppen. Döntetlen volt az állás. T utálta, azt mondta, őt nem szólította meg egyáltalán, és most már azt gondolom, hogy ez a fajta groteszk (?) látásmód talán nem is tudja azt megszólítani, aki soha életében nem volt kiszolgáltatott. Ezt most úgy értem, hogy ha az ember nem érzi magát kiszolgáltatottnak, nem látja a világot a feje tetejére állítva, amolyan Örkényi pozitúrából, akkor nem is mulattatja, hogy egy műben erre ráismerjen. Mégis, az volt a legérdekesebb ebben a gondolatban, hogy úgy tűnik, az ember a kiszolgáltatottságát is választja magának. Ez azért jó hír, mert akkor lehet úgy választani,hogy az ember az életét úgy éli meg, hogy nem húzza fel magát a körülményeken, nem is lát mögéjük globális vagy ilyen-olyan mozgatórugókat. melyeket aztán nem is tud nem kiszolgáltatott (a sors, a kormány, a hülyék stb. által ráerőltetett, rajta kívül álló érdekeket forszírozó hatalomnak kiszolgáltatott) emberként megélni. Pontosabban nem akar, mert így döntött. Jó hír, ha igaz. Ha igaz.

Ha ez lehetséges, gondolom, az a módja, hogy az ember ne nézzen tévét, ne olvasson újságot, ne vegye ki a részét a mindennapi, groteszknél is groteszkebb világ hétköznapjaiból. Csak lehet-e? Megőriz-e? Vagy ha így teszünk, már csak a vagonban eszmélünk majd, hogy édeseim, hogy kerülünk mi ide? Vagy abban bízunk, hogy velünk nem történhet semmi rossz, így legalább a lassú őrület fázisa kimarad, és hirtelen, ám jogos felháborodásunk okán aztán egy gyors fejlövéssel csodálkozzuk át magunkat a túlvilágra? Ó, ki tudja, mi a jó? Én nem. Embernek maradni. Az lenne jó.

Más. Linkek. Nádas azt mondta valami riportban, verset üres időben is lehet fordítani. Igaza van. Fordítottam egyet Len Roberts versei közül. A Gitten lehet olvasni.  A VilágMán ma Csepeli György bejegyzése van Obama győzelméről, tegnap meg az enyém arról, mennyire örültem annak, amit Ligeti György írt a HVG-be. Barátok napjai.

Más nincs. Csütörtök van. Aztán lesz két péntek. A kettő között TSB libacombot süt, én meg berúgok. (Bár ez utóbbi nem biztos, másnap ugyanis nulladik órám van.)