Strictly for the dancefloor. 

Muszáj néha ilyesmit hallgatni. Főleg egy olyan napon, amikor már háromszor bőgtem, és este kilenckor még a Tesco polcok között ácsorogva azon gondolkodtam, mi is volt, amiért a kozmetikai osztály felé vettem az irányt. (Nem jutott eszembe, és még most sem tudom.)

Nem tudom, lesz-e holnap világvége, de előtte még tanúbizonyságot teszek odaadó munkaszeretetemről, és linkelem a Gittes Év- és világvégi posztunkat, valamint a VilágMán (talán hamarosan VilágTegnap) megjelent Big History-t, amiben az a kérdés merül fel, tanult-e eleget az ember ahhoz, hogy fennmaradjon. Válasz nincs, de legalább szóba kerül az entrópia.

Ha holnap nem lenne alkalmam elköszönni, minden kedves olvasómnak nagyon boldog és békés örökkévalóságot kívánok.