Szégyelljem, hogy megszülettem, hogy nő vagyok, nem férfi, hogy felnőttem, és hogy élek, pedig nem kért erre senki. Szégyelljem, hogy nem máshol élek, hanem itt, de hogy tudnék, az szégyen. Hogy szeretek, hogy nem szeretek, hogy dolgozom, de minek. Hogy van tető a fejem felett, hogy…

Ezt így még év végén, hétvégén is szívesen. Külön-külön és együtt is. "Mert csak én vagyok és te. Lendülünk a semmibe."      

                        Ez most egy dinamikus formakísérlet.  Vetkőztetem. Vetkőztet. A meleg bőr alól áttetszik a lélek ezernyi színtelen kapillárisa.   De ez még nem a cél, még le kell hántani a testet a…

Na jó, azt nem mondom, hogy kiváló formában vagyok mentálisan. Sőt. Tegnap elmentem gyógytornára egy nappal a megbeszélt időpont előtt, az iskolában viszont kiderült, hogy szerdán nem mentem be az egyik órámra. Összezagyváltam a csoportokat, és azt hittem, kompetenciamérésen…

Én: Szia, akkor most elmondhatom, mire van szükségünk? Operátor: Persze, mondjad csak. Én: Az összes dokumentumot ki kell nyomtatni két példányban, az utolsó oldalakat színesben. Aztán kell még minden dokumentum első három oldala fekete-fehérben, három példányban.…

“A tükröződés fogalma néma képet idéz föl az emlékezetben, az érintetlen, semmitől nem zavart víz képét. A négy közül a víz az egyetlen, amely a három másik őselemről képet varázsol. És bizonyára ennek az egynek az ősmintáját követi az ember, amikor megolvasztja a…

Kell a társ. Nem mindenhez kell, az is igaz, mert az ember olyan, szerencsés végül is, hogy önmagában is talál értelmet, megbékélést, célt, ha muszáj. Boldogul önmaga is. Mégis azt mondom, kell a társ. Statisztikailag is igazolva van, de nem ez a lényeg. A beszélgetéshez, a…

Abbahagyom. Tényleg nincs értelme tovább szenvedni. Több, mint egy hónapja olvasom Spiró regényét, a Fogságot, és kezd olyan érzésem lenni, mint a 2001 Űrodüsszeiánál. Hogy ülök, olvasom/nézem, és egyszerűen minden sejtem tiltakozik a szöveg/a kép ellen.  Pedig a könyv nem…