Ez is eljött. Itt az őszi szünet vége. Most kezdtem csak kiengedni, ehhez képest ma reggel már derékfájással keltem. Pszicho. Úgy érzem, alig végeztem valamit, de ez nyilván marhaság, az ember mindig végez valamit, legfeljebb a pihenést végzi. Befejeztem Pelevin Generation P című…

Itt volt ez a két nap emlékezni annak, aki akart. Nem mintha emlékezni két nap volna az évben, és nem mintha az olyan könnyű volna, mint azt az ember szeretné.  Emlékezni nem könnyű, vagy így mondom inkább, jól emlékezni nem könnyű, és a jól emlékezésen én most nem a…

Nos, a dán filmekkel úgy általában még mindig nem sikerült megbarátkoznom, a dán zenészekkel viszont több  szerencsém van.  Agnes Obel négy napja töltötte be a 32. életévét, és máris megkedveltem. Hát nem fantasztikus?  Sokat nem tudok róla, csak amit a…

Azt hiszem, Nádas Péternek igaza van abban, hogy a fény és az árnyék teremt a világban otthonosságot. (Mondott ilyet? Nem tudom. Nádassal úgy vagyok, mint Lénárddal - nehezen tudom elkülöníteni, mit gondol ő, és mit gondolok én.) A fényben az árnyék  plasztikussága teremti…

Azt hiszem, a Stephen Daldry rendezte Az órák című filmhez érdemes jó hangulatban hozzákezdeni, hogy aztán legyen miből leamortizálódni bokáig 114 perc alatt. A film alapja Michael Cunningham The Hours című regénye, és csakúgy, mint a regény, a három főszereplő…