2012.12.08. 07:17
8.
Nem beszélni, nem jönni, nem menni, nem tenni, nem hinni és nem kételkedni. Belenyújtózni a csendbe. Van a csendben valami alázatos, ami az örökkévalósággal rokon. Van a rendben valami megnyugtató, ami Istennel rokon. A zene rend. A mindenséggel rokon. Szeretek beszélni. Szeretek…
2012.12.07. 17:32
7.
Én magam legyek, tudom. Nehéz volt ez a hét. Ólombolt. Ólomreggel, ólomfény, ólomsötét. Hét napból ötöt kórházaztam. Azt hittem erre a hétre letudtam mindent, de nem, Bori elesett az iskolában, úgyhogy akkor ma még egy sebészet-röntgen-borogatás kör. A sebész belekezdett…
2012.12.06. 12:55
6.
Miklós... volt több is, de most nem térek ki rájuk újra. Túl jó embernek kell ahhoz lenni, hogy valaki ne szégyelljen semmit a múltjából. Tejködben jött a Mikulás. Tegnap este már gyereket hozott, jogilag még februárig gyerek a gyerek, egyébként meg nyilván örökké. Arról…
2012.12.05. 06:17
5.
Aztarohadt... kezdeném most, de aztarohadttal nem kezdünk posztot, különösen nem adventben. Biztos rosszul csinálok valamit ezen a héten, mert nem hogy haladnék a dolgaimmal, csak tolom magam előtt a feladatokat, miközben egyre fáradtabb vagyok. Ezt majd szabadalmaztatom, mint…
2012.12.04. 06:10
4.
Az ünnepre készülődés vagy nem a készülődés, hanem egyszerűen az ünnep eljövetele generál valami egyensúlyvesztést a világban. Ez az elméletem. Ettől az egyensúlyvesztéstől az emberek feszültebbek lesznek, a test immunháztartása felborul, a felnőtt influenzás lesz, a gyerek…
2012.12.03. 08:27
3.
Sursum corda. Felemeltük az Úrhoz, és sárba tiportuk az emberhez. Hogy kinek a szívét emeltük, és kinek a szívét tiportuk, arról szóljon az, aki méltó és igazságos. Vagy az, akinek a méltó és igazságos a teremtő húrokon való játék képességét adományozta. Hallgassuk…
Utolsó kommentek