Olyan nincs, hogy semmi sem változik a világban. Inkább olyan van, hogy tudomást sem veszek róla. Hazugság mondjuk, de ki mondja meg, mi az igazság és mi a hazugság. Úgyis csak az önmaga világa van az embernek. Világ világossága, világ hazugsága, tudatos tudattalan, tudatos tudatlan.

Elolvastam Szeifert Natália könyvét; lázas mondatok vannak benne. Jól írja István a borítón, hogy a helyét kereső ember mondatai. Érdekes, hogy majdnem ugyanott vannak ezek a helyek mindenki számára. A békés létezés helye. Hát olyan nincs persze, az ottlét véglegessége hazugság. A megbékélés is hazugság, meg hogy akkor ott van valami, mert legtöbbször ott sincs semmi, nem mintha tudnánk, mi a különbség a semmi és a valami között. Na jó, lehet, hogy tudjuk.

Az ember keres, de nem tud találni, meg nem is akar. Vagy akar, de nem a halált akarja, pedig az egy biztos pont, az egyetlen biztos pont. Csapda.

Az ember ne színleljen. Az ember hazudjon.