Ééééééés ma van a nap, hogy nem csinálok semmit. Yesssoooooké. (Ezt örökre elloptam Zaphodtól, kész. Majd beperel.) Mi van az életben szebb dolog a végeken, mint egy olyan nap, amikor semmit nem KELL csinálni?! Nincs szebb nap, ez a helyzet. 

És ezen a nagyon szép és igazi szabad napon, amikor csak diszkréten fuldoklom, amikor már reggel könyvtárban kezdtem valami piknikes sztori miatt, és amikor nyomasztó lelkifurdalásomat még délelőtt VilágMa poszttal enyhítettem, ami miről másról is szólna, mint a boldogságról, hát az van, hogy le nem hervad a vigyor az arcomról.

Hiába, ma nem vagyok alkalmas mentális tevékenységre, de kit érdekel, legfeljebb a globális hülyeségszámláló eggyel többet mutat a mai napon. Számít-e? Számítok-e? Nem.

Odakint takonyidő van, két napja valami nyálkás szürkeség ömlik a felhőkből rá egyenest a szürke betonra. De ez most nem érdekel. Hát nem lehet ezt józan ésszel megmagyarázni.

Ma csak zenehallgatás, meg olvasás lesz. Nem csinálok semmit nap.