Jól van. Ma ébredés után felfigyeltem arra, hogy péntek van. Ez a legjobb hír hétfő óta.

A heti nyomasztás után ma már könnyebb lesz, nem is a munka mennyisége miatt, az mára is jut elég, hanem a szabadság kis világítóablaka miatt, amin ma már lehet kifelé bámulni egy kicsit. A péntek az mindig felszabadító, mert egészen hétfő estig ellátni innen. És pláne jó ma, mert most hétfőn végre megint lesz Gyémánt Kör Emmával, és értelmesen zárul a szabadság. 

A hét elejéhez képest az is jó, hogy tegnap végre volt egy lyukasórám, az pedig sokat tud lendíteni az életemen. Kedden és szerdán ugyanis zsinórban tartottam az órákat, amit nem szeretek, mert az ember kiesik, meg beesik óráról órára, sokszor azt sem tudja, hol áll a feje, mert persze a tíz perc szünetben tíz ember húsz dolgot kér, és persze azonnalra. És nyilván akkor jön a könyvügynök is, mert nehéz a felfogása, és a kérem hívjon/emailezzen előre fordulat nem generált mentális reakciót. Hol vannak ennek a palinak a transzmitterei, az örök vadászmezőkön??? És miért könyvügynök valaki egy nyelvkönyves cégnél, aki nem beszél idegen nyelven? 

Bridge tegnap elutazott a Leonardo együttműködés keretében úgy, hogy nem kérdezett rá az afrikai projektre. azt hiszem, hagyom, hogy elfelejtse.

Már megint a tárgyak és az idő. Hogy erről nem tudok leszokni. 

„A jelen – nem a pontszerű jelen, amely nem jelent egyebet, mint a "lejárt” idő mindig csak gondolatban tételezett végét, az időszak megragadásának látszatát, hanem a valóságos, kitöltött és beteljesült jelen –, a a jelen csak annyiban létezik, amennyiben jelenlét, találkozás, viszony létezik. Csak azáltal, hogy a Te jelenvalóvá lesz, csak azáltal támad jelen. 
Az Én – Az alapszó Én-jének, annak az Én-nek tehát, amellyel átellenben nem éli világát egy Te, hanem „tartalmak” sokasága állja körül, csak múltja van, jelene nincsen. Más szóval: amíg az ember megelégszik a dolgokkal, amelyeket tapasztal és használ, addig a múltban él, pillanatának nincsen jelene."  (Martin Buber: Én és Te)

Nahát. Kiderült, hogy Martin Bubert vettem elő, nem is Csáthot. Szeretem ezt a könyvét, Jókat tudok vele vitatkozni.

Ezek az én dolgaim. A tárgyak és az idő.  Meg a zene. (Zongora, ha kérhetem.)