Izabella.Jones 2013.09.08. 06:58

Mantra

samsung 484k.jpg

Lehetne mondjuk úgy, hogy nem kelek hajnalban, és nyugodtan alszom, mert nem riasztanak fel mindenféle szedett-vedett álmok, és nem arra ébredek, hogy egy mázsás elefánt ül a mellkasomon. Lehetne úgy is biztosan, hogy nem fáj a fejem annyit, mert az annyi az nekem sok, 'neked annyi' majd egyszer ezt is mondják valakik, szánakozva vagy örömmel, nem is tudom, és nem is érdekel - szerintem akkor se fog.

Lehetne mondjuk úgy, hogy nem várok semmit, az érkező vihart közömbösen nézem, rendesen eszem, és rendesen viselkedem, 'jó gyerek, menj odébb' mondta a nagyanyám, pedig a közelében sem voltam. Ne legyek a közelében senkinek soha, ezt majd ne felejtsem el, mert a közelség foltot hagy a bőrön, elzárja a pórusokat, és elhomályosítja a szemet. Éleslátás. Ezt az egyet hagyd meg legalább örök Caminómnak, ezt az utat a nyakszirtlebenyig. 

Leszokhatnék már ezekről a mantrákról. Lehetne mondjuk úgy.

...

Lázasan ébredek két napja, biztosan az allergia miatt van. Nem is gyújtok rá, talán egyszer egy nap. Minek tenném, így sem kapok levegőt. Várom a krakkói utazást. Azon gondolkodtam, hogy ez mennyire ellentmondásos, mert amennyire szeretem Krakkót, annyira nem szeretem Auschwitzot. Azt remélem, Krakkóban majd kevesebb lesz a pollen, de tudom, hogy egyébként meg Auschwitzban nem lesz kevesebb a halott. Érdekes, hogy amikor erre gondolok, nem a barakkok jutnak eszembe, hanem az odavezető út mellett álló fák. Az őszi napfényben játszó levelek némafilmje, és ahogy mindig meglepődöm, hogy az a film nem fekete-fehér.

Tegnap kicsit elszomorodtam. Mindig többet, nagyobb bölcsességet gondolok azokról az emberekről, akik sokat olvasnak, mert hogy a könyv a másik ember elfogadására tanít.  Úgy tűnik, ez sem mindig igaz. Tényleg szomorú.

Múlt héten le kellett adnom a szolgálati telefonom, és az iskolában használt laptop töltőjét. Kicsit arra emlékeztetett, mint amikor a börtönben mindent elvesznek az embertől belépéskor. Nem azért, mert telefon és számítógép nélkül börtönben érzem magam, egyszerűen csak a mozdulat miatt. A gondolat szabad marad. Egyelőre legalábbis.

Más nincs. Asturias minden mondatán fél napot gondolkodom. Valószínűleg nem kellene. Utazzak már el innen.

2 komment

Címkék: ego sor