Megfigyeltem, hogy amikor végképp elegem van a munkámból, amikor tényleg szinte nincs is távolság köztem és az akarat között, hogy bemenjek a főnököm irodájába, és azt mondjam, tudod, nekem elég volt ennyi, nem akarok  rosszkedvű gép lenni, aki már csak automatizmusokban…

Olyan szép gondolatot kaptam megint. Közhelyek? Lehet. De mind emberekkel történt, nem kitalálás. Jó, hogy vannak történetek átmeneti boldogságokról, és átmeneti boldogtalanságokról. Jó, hogy ilyesmi más emberrel is megesik, nem csak velem. Azt is jó tudni, hogy sok dolog…

Milyen csapda lenne a boldogságról írni. (Csak szólok, hogy a lejátszón a Zero 7 When It Falls c. albumát lehet hallgatni. Ha már így megint eszembe jutott, hogy van a blogon lejátszó.)

Megszólalni nehéz. Ez most még mindig a szavakról szól, pontosabban a szavak hiányáról, meg a küzdelemről, hogy arról lehessen beszélni, ami érdemes a szóra, közben meg éppen azokra a dolgokra nincsen szó. Újraolvasom a Babarczy Eszter és Mesterházy Lili szerkesztette…

Nemigen lehet az ember csak úgy egyedül, pedig hasznos lenne, produktív, erre gondolok, de érthetetlen módon mindig odatolakszik a gondolatokba az énen kívül a te is, a kívülről való kényelmetlen és izgató idegenség. Most nem a fizikai valóságodról beszélek, hanem hogy még a…

Születésnapom van. Na jó, nem. De hogy szerencsés nő vagyok, az biztos. Tegnap megint képet hozott a postás, most messziről, Franciaországból: egy kicsike, törékeny hármas aktot. Három nő, nem is, talán inkább három fiatal lány van a képen, de egyikük arca sem látszik, csak a…

Azt hiszem, végre megemésztettem a német ember könyvét az időről. Klein tisztességesen megírta, ez biztos.  sőt még ahhoz is kellően művelt, hogy szellemes tudjon lenni.  Stefan Klein alaposan körüljárja az idő jelenségének, érzékelésének, mérésének…

Mihez kell ennyi utcát gyalog végigjárni? Ennyi kell, amíg az ember a bölcsességig elér? Vagy a boldogságig? Esetleg egyszerűen csak ennyi az élet, eddig tart, nyolcszáz utcányi sétáig.  Hogy hol kezdeném? Talán a Páfrányból indulnék, a vasút melletti házak komótos…

A tegnapi film miatt rengeteg kérdésem lett ma reggelre igazságról, törvényről, erkölcsről, emberi tartásról... (Más.) A tegnapi munkanap tragikus volt. Szerintem egy kijelölt értekezleti nap lehetne rövid, mert csak addig érdemes együtt maradni, amíg érdemi munka folyik. A semmi…

A kutatások és a mindennapi tapasztalatok szerint is, az agy a két történés, impulzus, változás stb. közötti távolságot méri. A sokhangszeres zenekarban az esetlegesen egymás mellé kerülő ritmusok adják ki az idő mintáját. A légzés és a szívdobbanás mellé kerül hát a…

- Maradj itt. Nem akarok egyedül meghalni. - Senki nem akar egyedül meghalni, gondoltam, de nem mondtam, mert egy haldoklónak, már ne okoskodjon az ember, mert tévedés, hogy az ember megenyhül a halál közeledtével. - Beszéljünk a temetésről. Vigyél haza a faluba, ahol születtem. A…

Rémálmaim vannak. Álmomban visszamegyek a régi lakásba, és észreveszem, hogy ott felejtettem pár dolgot, Egy kést, egy virágot, A függönyt nem jól varrták fel, az egyik hosszabb, mint a másik, és furdal a lelkiismeret is valamiért, de nem emlékszem pontosan, miért. Lehet, hogy a…

"... színeket sosem szabad körülhatárolni." - mondta egyszer Picasso Francoise Gilot-nak. Nem is csak hogy nem szabad, igazából nem is lehet. Mert igaza van a mesternek, a színek besugározzák a körülöttük lévő teret, nekem pedig pont ez a bajom a színekkel; ezt a szétáradást nem…

Nem vagyok szomorú. Mondjuk inkább, hogy nincs kedvem az életemhez,

Az végül is egyéni döntés eredménye, hogy egy képen mennyi látszik az égből, mennyi a földből, és mennyi a fákból. Ha jól megvizsgáljuk a dolgot, a földből olyan nagyon soknak nem is muszáj látszani, mert földből sok nem kell, se az élethez, se a halálhoz, mert a föld az…

Az időről olvasok. Arról, micsoda zsarnok. A dologban az a legszebb, hogy ezt egy német ember írja, de megszokhattuk, a német tudósok mindig mindent nagyon pontosan tudnak, a jót éppúgy, mint a rosszat. Az egy kicsit azért bosszantó, az hogy azt is tudják, hogy van, amit nem tudnak.…

Esett a hó. Kalácsot sütöttem. Bárheszt pontosabban, csak éppen vasárnapra, nem szombatra. Mifelénk vasárnap délutánra  törődik bele a világ a létezésbe, nem szombatra, de mindegy, lehetne éppen szerda is, csak legyen egy nap.  A kanapé sarkában már majdnem otthon van,…

"Élj Isten jelenlétében." - mondja Szent Benedek, "Élj figyelemmel." - mondja Buddha, "Carpe diem."- mondja Horatius. Mind a jelen megélésének fontosságára hívják fel a figyelmet.  De a jelen pillanata illékony, sőt, a tudósok szerint az ember számára nem is adatik meg az egy…

Ez vagyok én. Reggel kellett volna posztot írnom, amikor még egy kicsit kiegyensúlyozottabb volt a lelkem, és nem ittam még pálinkát. (Mégis mit mond valakinek az életéről az, hogy még dél előtt megiszik egy pálinkát? Nem sok jót, attól tartok.) Ma végre hétvége lett, egész…

Tarr Béla filmet lehetne rendezni a mindennapjaimból. Egy szép hosszú Tarr Béla filmet, amiben csak mennék a szürkében, és néha a lábam elé öntenének egy vödör vörös festéket.  Vége a félévnek, mindenkinek jegyet adtam az eddigi munkájára. Két lány sírt. Ennek nem…

Nyúlik a köd, takony idő van, ez a január. Öngyilkosok ideje.  Félévzárás van, és fáraszt az iskola, meg a sok okoskodó kolléga. Igaz, az okoskodás még mindig jobb, mint amikor fröcsög az utálattól. Ne legyek majd ilyen.  Nincs rend, az is kedvemet szegi, de kedvem…

Nos, itt ülök a dobozok közt, és némiképpen motivációmat veszítve gondolok a még ki nem csomagolt hegyekre, és a már kicsomagolt, de még halmokban álló mindenfélékre. Internet bekötve, könyvek a polcon, tegnapelőtt megtaláltam a bugyijaimat, tegnap pedig egy pár nem lyukas…

Jól van. Ma és holnap elköltözünk. Így kell írnom, mert egy kedves illegális barátom megszólt, hogy tessék odafigyelni a ragozásra. Na. Igaza van. KöltözÜNK. Mindannyian. Kussoljál Zsigmond. Nem tudom, meddig lesz net, úgyhogy majd ha megint, akkor két doboz közt leírom, milyen…

"Beszédre fogtál. Egy a haszna csak: hogy káromkodhatok." Ezt Shakespeare írja a Viharban (Mészöly Dezső fordítása), és ez Benjamin Hale regényének utolsó mondata. Érdekes volt ez a regény. Nem akarom azt írni, hogy így első könyvnek, meg egy ilyen fiatal fickótól nagyon is…