Ez egy túláltalánosító, intoleráns, trágár poszt. Csak saját felelősségre. Most, hogy megéltük a csütörtök estét, végre van remény arra, hogy ezt a hetet is túlélem. Nem ép elmével, azzal nem tudok dicsekedni, már a heti kezdőállapot sem nagyon számíthatott valami kerek…

Nem vagyok nagy rajongója a börleszk műfajnak, minden elismerés mellett valahogy leginkább a kisember iránti sajnálat marad meg a végén bennem, meg Oliver és Hardy kényszeredett poénjai, úgyhogy nem voltam feldobva, amikor kiderült a filmklubban börleszket nézünk. Igaz, amikor a…

Félúton Tournier könyvében egyszer csak elszorult a szívem, úgy megsajnáltam. Szegény, elveszett gyerek, ez jutott eszembe. Azt hiszem, eddig csak a felszínre figyeltem, a történet zavaros felszínére, de rosszul tettem. Nagyobb türelem kell. (Az élethez is nagyobb türelem kell, ezt…

Nem merem megnézni, mikor volt Gyémánt utoljára. Persze találkozom Emmával most már, idén már nagyon is rendszeresen: kéthetente a kvízen, havonta egyszer meg a vacsorán, de az nem ugyanaz. A Gyémánt az más. És nem azért, mert csak ketten vagyunk, hanem mert a Gyémánt az mindig…

Van néha olyasmi, amin nem lehet változtatni, mert sem  a kiváltó okra, sem a következményre nincs befolyásunk. Még akkor sem, ha a dolog minket érint. Van erre valami kibaszott bölcs mondás, ami giccses képekkel körítve kering a neten. A fenébe is, ha van valami, amit a giccses…

Az emberi beszéd nagyon különös dolog. Az írás még különösebb. A mondatok utáni szüneteket ugyanis mindenki saját maga egészíti ki úgy, hogy az elmondottak, leírtak számára érthetővé, relevánssá legyenek. Néha a beszélő szándéka nem egyezik a befogadó értelmezésével.…

Lassan szeretek ébredni. Ritka, különös kegy. Kell hozzá az ébresztő hajnali cinkos összeesküvése, a heti munkába belefáradt akkumulátorcellák péntek esti ájult kimerültsége, és kell hozzá az is, hogy a reggeli fény se áruljon el semmit abból, hogy volt a teremtésben egyszer…

Jól van. Ma ébredés után felfigyeltem arra, hogy péntek van. Ez a legjobb hír hétfő óta. A heti nyomasztás után ma már könnyebb lesz, nem is a munka mennyisége miatt, az mára is jut elég, hanem a szabadság kis világítóablaka miatt, amin ma már lehet kifelé bámulni egy kicsit.…

Mostanában van egy kis időproblémám. Hiánygazdálkodásra kényszerülök. Ortodox módon ugyan, a zsidókeresztény hagyományoknak megfelelően a jézusomsemmiresincsidőm márkajelzésű, európai gyártmányú  (esetleg kóser) nyálka vékony rétegben vonja be a nappalaimat.…

Beszámolókat írok, meg leveleket. Beszámolóleveleket. Kedves én! Még addig jó, míg nem leszámolok magammal. Hogy mennyi hiábavaló év, számolnám az ezüstöt. Jutnék-e negyvenig? Kiszárad a szám. Szerda van, azt számolom, meg ahogy pereg az idő itt a billentyűzeten. Belepereg a…

Oh, yeah! Back to the grinder! (Kiáltott a kis fabábú mielőtt a darálóba esett.) Na akkor ma vissza az iskola kies mezejére. Jó kis képzavar kora reggelre, de nyilván még nem vagyok magamnál, (koffein ide vagy oda), mert tegnap megint Monday Quiz volt, Tuesday Quiz nemigen lehetett…

(Káromkodom.) Hétfő reggel van a maga orbitális és megbocsáthatatlan valóságában. De annyira hétfő reggel, hogy még a macska is ájultan ejtette vissza a fejét a konyhaasztalra, amikor kimentem kávét főzni. Senki nem akar felkelni, senki nem akarja ezt az új hetet. Én sem. Már…

Konstans szürkület van. Az ablakokon napok óta csorog le a víz, csak nem tudom, hova, hogy hol az az óriási lefolyó, amin ez mind le tud folyni, engedelmesen illusztrálva a Coriolis erőt, és könyörtelenül magával sodorva az életet.  Még mindig a Stalkeren jár az eszem. Hogy…

Mindenki guberál, itt a földön mindenki a szemétből él végül is, nem csoda, ha nincs is egyensúly, csak törekvések vannak, csak elképzelt csodák vannak, csak látomások vannak, csak vágyakozás van valamire, ami nem kapható meg.  Vagy. Ülsz a szemétdomb tetején, és nézed…

Ééééééés ma van a nap, hogy nem csinálok semmit. Yesssoooooké. (Ezt örökre elloptam Zaphodtól, kész. Majd beperel.) Mi van az életben szebb dolog a végeken, mint egy olyan nap, amikor semmit nem KELL csinálni?! Nincs szebb nap, ez a helyzet.  És ezen a nagyon szép és igazi…

Legyen úgy, arra gondoltam, hogy holnap téged szeretlek. Hogy ez egyszer a hű rettegés nélkül ébredek, hogy természetesnek látom az életet, és szükségesnek a halált, hogy szelídnek érzem az álmokat, és mozdulatlannak a lét szakadéka fölé kifeszített drótkötelet.…

Jól van. Akkor ma a magyar közegészségügy kezére adom magam. Eldöntöttem. Biztos valami tuti makrolid antibiotikummal leszek gazdagabb. Csak azt tudnám, hova tűnt a sok régi penicillin származék. Ja, nyilván már nem hatnak.  Tegnap a gyógyulás jegyében egész délelőtt a…

Az ember tudja elengedni a dolgokat. Holnap elmegyek orvoshoz. Az iskola kibírja egy hétig nélkülem.  És ha most lenne pénzem, elutaznék egy fehérhomokos tengerpartra, és ezt hallgatnám.  Még jó, hogy nincs pénzem. Félő, hogy nem jönnék vissza soha többé.

Nem csinálok úgy, mintha tudnám, tulajdonképpen hogy is szólna a The Perks of Being a Wallflower című film címe helyesen magyarul. Majd kitalálja valaki, ha úgy adódik, de nekem a Tapétavirág olyasmi, ami akár lehetne egy kult film címe is. Mert az a helyzet, egyáltalán nem…

Mindjárt péntek után lett szombat. A kettő között pezsgő volt, jó, egészségügyi (=anitvirális) okokból pálinka is, persze baromság, nem lehet azt megölni, ami nem él, tehát nem a vírusok ellen kell az, hanem az életért, pálinka az életért, na, arkai, de a pezsgő volt a…

Mostanában naponta egyszer eszembe jut, hogy vissza kellene menni. Vagy legalább el. Nem nosztalgiából jut eszembe, hanem mert ami itt van, az élhetetlen.  Azt beszéltük TSB-vel, hogy a tanításból is elegünk van, lehet elege az embernek valamiből húsz év után. Már nem olyan…

A mozgóképnek, a filmszalagra, digitális memóriahelyre mentett időnek varázsa van. Egy kicsit az örök élet bizonyítékát látjuk benne, azt, hogy mégiscsak elmenthető az idő, örök pillanattá tágítható a pont, és megőrizhető a jelen a jövőben, vagy megjósolható a jövő a…

Egyáltalán nem akartam ma dolgozni menni, de reggel automatikusan felkeltem, csak most, a kávé előtt, jutott eszembe, hogy már nem is tudok nyelni. Se konkrétan, se elvontan. És van ez a tompa fájdalom a hátamban, amiről nehéz eldönteni, hogy mi; izomfájdalom, tüdőgyulladás vagy ...…

Olyan nincs, hogy semmi sem változik a világban. Inkább olyan van, hogy tudomást sem veszek róla. Hazugság mondjuk, de ki mondja meg, mi az igazság és mi a hazugság. Úgyis csak az önmaga világa van az embernek. Világ világossága, világ hazugsága, tudatos tudattalan, tudatos…