Tél lett megint, pedig a héten már majdnem úgy énekeltek a rigók, mintha tavasz lenne. Hormonális eltévelyedés. Előfordul. Vasárnap hajnalban verte az ablakokat az eső vígasztalanul. Aztán visszaaludtam, mert nem akartam semmit se csinálni, belefáradtam a mindenbe. Mire megint…

Cippo képén látom a celofánra rajzolt embereket, és eszembe jut, hogyan gondoltam azt gyerekként, hogy az egy pillanatot, a sok élet egymásra vetülő egy pillanatát kellene filmen megrendezni. Menne a vonat, és ahogy elmenne házak mellett, néha bekukucskálhatna az ember az ablakon az…

Kivételesen nem itt vagyok meg, hanem a VilágMa oldalán, mert arra gondoltam, ez nem egy egyszemélyes poszt, hanem valahogyan mégiscsak közösségi, még akkor is, ha a közösséget éppen a periféria kovácsolja össze. Szomorkás írás a málló vakolatról, meg Siva istennő…