Az emberi beszéd nagyon különös dolog. Az írás még különösebb. A mondatok utáni szüneteket ugyanis mindenki saját maga egészíti ki úgy, hogy az elmondottak, leírtak számára érthetővé, relevánssá legyenek. Néha a beszélő szándéka nem egyezik a befogadó értelmezésével.…

Lassan szeretek ébredni. Ritka, különös kegy. Kell hozzá az ébresztő hajnali cinkos összeesküvése, a heti munkába belefáradt akkumulátorcellák péntek esti ájult kimerültsége, és kell hozzá az is, hogy a reggeli fény se áruljon el semmit abból, hogy volt a teremtésben egyszer…

Jól van. Ma ébredés után felfigyeltem arra, hogy péntek van. Ez a legjobb hír hétfő óta. A heti nyomasztás után ma már könnyebb lesz, nem is a munka mennyisége miatt, az mára is jut elég, hanem a szabadság kis világítóablaka miatt, amin ma már lehet kifelé bámulni egy kicsit.…

Mostanában van egy kis időproblémám. Hiánygazdálkodásra kényszerülök. Ortodox módon ugyan, a zsidókeresztény hagyományoknak megfelelően a jézusomsemmiresincsidőm márkajelzésű, európai gyártmányú  (esetleg kóser) nyálka vékony rétegben vonja be a nappalaimat.…

Beszámolókat írok, meg leveleket. Beszámolóleveleket. Kedves én! Még addig jó, míg nem leszámolok magammal. Hogy mennyi hiábavaló év, számolnám az ezüstöt. Jutnék-e negyvenig? Kiszárad a szám. Szerda van, azt számolom, meg ahogy pereg az idő itt a billentyűzeten. Belepereg a…

Oh, yeah! Back to the grinder! (Kiáltott a kis fabábú mielőtt a darálóba esett.) Na akkor ma vissza az iskola kies mezejére. Jó kis képzavar kora reggelre, de nyilván még nem vagyok magamnál, (koffein ide vagy oda), mert tegnap megint Monday Quiz volt, Tuesday Quiz nemigen lehetett…

(Káromkodom.) Hétfő reggel van a maga orbitális és megbocsáthatatlan valóságában. De annyira hétfő reggel, hogy még a macska is ájultan ejtette vissza a fejét a konyhaasztalra, amikor kimentem kávét főzni. Senki nem akar felkelni, senki nem akarja ezt az új hetet. Én sem. Már…