Jelen idő és múlt idő A jövő időben talán jelen van, S a jövő idő ott a múlt időben. Ha minden idő örökké jelen, Úgy minden idő helyrehozhatatlan. Így kezdődik T.S. Eliot: Négy kvartett című verse, amit Beethoven utolsó vonósnégyeseinek egyike, az opus…

Nem vagyok nagy rajongója a börleszk műfajnak, minden elismerés mellett valahogy leginkább a kisember iránti sajnálat marad meg a végén bennem, meg Oliver és Hardy kényszeredett poénjai, úgyhogy nem voltam feldobva, amikor kiderült a filmklubban börleszket nézünk. Igaz, amikor a…

Nem csinálok úgy, mintha tudnám, tulajdonképpen hogy is szólna a The Perks of Being a Wallflower című film címe helyesen magyarul. Majd kitalálja valaki, ha úgy adódik, de nekem a Tapétavirág olyasmi, ami akár lehetne egy kult film címe is. Mert az a helyzet, egyáltalán nem…

Annyi mindent szeretnék. Mármint leírni azokból a dolgokból, amik eszembe jutottak. Először is a kiszolgáltatottságról. Tegnap a filmklubban Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott című filmjét láttuk. Nem mondom, hogy végig lekötött, de már úgy van ezek szerint, hogy az…

Azt hiszem, a Stephen Daldry rendezte Az órák című filmhez érdemes jó hangulatban hozzákezdeni, hogy aztán legyen miből leamortizálódni bokáig 114 perc alatt. A film alapja Michael Cunningham The Hours című regénye, és csakúgy, mint a regény, a három főszereplő…

Azért vannak az idős kornak előnyei. Ha az ember ügyes, maga választhatja meg a koporsója színét, kellemetlen emlékeit egy könnyed mozdulattal kitépheti a füzetéből, és össze is költözhet a barátaival. Stéphane Robelin filmjében legalábbis. Az elöregedő európai…

A film mint olyan, bizony nagyon sokszínű műfaj. Adottságai lehetővé teszik a számítógépes grafika felhasználásával készülő nagyköltségvetésű szuperprodukciók elkészítését éppúgy, mint a kisköltségvetésű kamaradarabok színpadra állítását filmszalagra vételét.…

Megismerhető-e egy ember? Szeretnénk hinni, hogy igen. Hogy szüleinket, barátainkat, szerelmeinket, és persze legfőképpen önmagunkat teljes mértékben sikerül megismernünk. A valóság azonban ... vagy egyáltalán van ebben a dologban olyasmi, amit valóságnak hívhatunk?  Tegnap…

Egy kis időre hagyjuk Rómát ülepedni, és nézzünk filmet. Gofri polcáról ránézésre kölcsönöztem a Christopher Hampton rendezte Álmaimban Argentína című filmet, és nem csalódtam benne.  A film a hetvenes években játszódik, abban az időben, amikor Argentínában ezrével…

  Voltam moziban. Láttam a Prometheust. Egyszerűen el vagyok varázsolva. Írtam róla kicsit a VilágMa oldalra, de ez nem helyettesíti a moziélményt. Szerintem nagyon érdemes megnézni, már ha bírjuk az agyloccsanós körítést. Ja és igen, abból a posztból kimaradt egy gondolat.…

Hogy az Utódokat némi dilemmázás után miért nem válogattam be a minőségi filmek vasaláshoz kategóriába, az a motyogás és a tötyörgés  miatt van. Egyrészt George Clooney sajnos kicsit motyog Alexander Payne Utódok című filmjében, másrészt majdnem az egész film egy…

Mióta az emberiség úgy döntött, a kőtáblák faragását lecseréli valami praktikusabb megoldásra, és feltalálta a a hordozható írást, azóta kérdés talán, mire is jó mindez. Aztán Gutenberg (szegény, most forog a sírjában, hogy csak harmadszorra sikerült leírni a nevét :( )…

A művészet célja nem az, hogy az ember nyomot hagyjon a világban, ne is higgyük el az efféle meggyőző szamárságokat, hanem hogy emlékeztessen arra, amit viszonylag gyakran hajlamosak vagyunk elfelejteni, vagyis hogy az élet arra való, hogy éljük. Nem a műélvezet miatt kell múzeumba…

Ne általánosítsunk. Nem tudom, milyenek a dán filmek, eddig kettőt láttam, az egyik nagyon nem, a másik nagyon igen. Tegnap a Cirko Gejzír nevű moziban (ezer éve szerettem volna oda elmenni, vidékinek a művészmozi olyan, mint fővárosinak a hirtelen talált parkolóhely) megnéztük a…