És igen! Ismét szombat, ismét munkanap. Lehet, hogy egyszerűbb volna simán visszaállítani a szombati munkanapokat, akkor kevésbé fájna...

Jó, ma csak ballagás lesz, persze nem mintha tegnap már nem kellett volna vért izzadni, hogy tanítani lehessen. Még a felnőttek is nyavalyogtak tíz percet, hogy nemáááá, meg most mér' kell tanulni. Nem tudom, ha majd dolgozni fognak, akkor ezt a főnöküknek mondogatják minden reggel vagy a családnak? Na nem mintha nagy esélyük lenne elhelyezkedni.

Tegnap meghallgattam egy érdekes előadást a TED-en arról, hogy minden csak hozzáállás kérdése, leginkább pedig a boldogság az. Ezzel biztatom magam. Na jó, az is igaz, azt mondja a fickó, az ember akkor sokkal elégedettebb az életével, ha azt érzi, van befolyása rá, ha van valamiféle kontroll a kezében. Ezt én momentán nem érzem ma Magyarországon, és talán tényleg ezért van ennyire elkeseredve mindenki. Azt is mondja persze, ez akkor igaz, ez a hozzáállás dolog, ha az adott ország elért egy bizonyos alap-jólétet. Nem tudom, Magyarország ezen a fontos határon innen vagy túl van-e pillanatnyilag. 

Rory Sutherland szerint megfigyelték, hogy az emberek szívesebben fizetnek adót, ha úgy érzik, van befolyásuk arra, hogyan költi el a befizetett pénzt az állam. Ez például, szerintem, kezd teljesen kiveszni a mi hazánkban. Csak kérnek, csak köteleznek, de nincs mellétéve semmi kontroll. Nem jó ez így. 

Szóval nem is a lázadás a fontos talán, hanem az, tiszteljenek már meg az általam választott képviselők annyival, hogy olyasmire költik a pénzemet, ami nekem is fontos.  Ez most egy illúzió ...

Fontos lenne, hogy az ember ne azt érezze, csak sodródik ide vagy oda, és tehetetlenségében nekicsapódik mindenféle kiálló szikláknak. Ez a magánéletre is igaz. Ott biztosan könnyebben lehetne mit tenni, ha nem vennék el az ember önbecsülését a mindennapok. De mit lehet tenni? És pláne hogyan? Mi ez a térdig érő rosszkedv vajon, és hogyan lehet kikecmeregni belőle?

Megint eszembe jutott a Babarczy Eszter és Mesterházy Lili által szerkesztett kötet a boldogságról Magyarországon. Újra kellene olvasni. Nem tudom, mennyire érezném ma relevánsnak.

Sutherland szerint nem jó a boldogságot a realitás felől nézni, önmagunk felől kell. Úgy érzem, ezt mindig egyszerűbb mondani, mint csinálni, még akkor is, ha esetleg igaz. Mert ugye az igazság is a realitáshoz kapcsolódik valahogyan. Lehet ezen gondolkodni. De a gondolkodás is a realitáshoz kapcsolódik ... Szóval akkor, ha valaki gondolkodik, az boldogtalan és elégedetlen lesz? Vagy eldöntöm, hogy boldog leszek, és akkor üdvözült mosollyal az arcomon ülök a mezőn?? És akkor hova lesz a felelősségem? Vagy az is csak az emberi elme által kreált valami, ami a boldogság útjába áll? Vagy úgyis minden emberi döntés kiszámíthatatlan a racionalitás felől nézve, és csak az irracionális, az érzelmek által vezérelt döntések léteznek? Hagyjuk a francba az egész Gondolkodó Ember dolgot, és legyen a Boldog Ember? De egyáltalán akar az ember boldog lenni? Hajjaj. De nehéz.

Ide teszem a TED előadást, bár sajnos egyelőre csak angolul lehet meghallgatni Rory Sutherlandet. Majdcsak kerül hozzá felirat magyarul is előbb vagy utóbb.

 

3 komment

Címkék: TED