Érdekes, milyen romantikája kerekedik mindig a nagyvárosoknak... Ez jutott eszembe tegnap a Cseh Tamás emlékesten. Persze van, kell, hogy legyen fiatalkori emlék is hozzá, ami a tavaszi körutakhoz köt, meg az éjszakai sétákhoz, a házfalra kiragasztott hirdetésekhez, vagy éppen a nőhöz (férfihoz), akivel az együtt töltött éjszaka emléke a harminc éve hiába visszanőtt köröm.

Sokszor láttam Cseh Tamást énekelni élőben, de sosem jutott eszembe, hogy meg is halhat. Nem tűnt lehetségesnek. Ahogy az sem tűnik annak, hogy az ember fiatalsága valamiféle váratlan természetességgel képes elmúlni. Persze jó, tudom, tudtam, értem, hogy beteg volt, meg meg is őszült, akkor is. 

Szerettem különben hallgatni, igaz, nem mindig, még az is előfordult, hogy idegesített a szaggatott, beszélve éneklése, mégis, mégis belém ivódott, hozzáöltődött az egyetemi éveimhez, a fiatalságomhoz (jaj, hogy ezt már le lehet írni) jó erős cérnával, elszakíthatatlanul.

Most, évek múlva jövök rá, hogy az akkori daloknak nem csak azok az éjszakai budai séták adtak értelmet. Jók ezek a dalok most is, így is, áthangszerelve, más szájából hallgatva. A nagyváros, a bestiális Budapest romantikája, ha már nem is az egy szál gitáron, hanem a szavakban, de megmaradt. Itt van a város, vagyunk lakói, maradunk itten, neve is van: Budapest. Ezt még az is énekli, aki sosem maradt ott...

Cseh Tamás a nagyvárosi romantika ikonikus alakja lett az elmúlt években, de ez nemhogy ártott volna, inkább használt a zenéjének, amit a halála óta eltelt közel három évben sok-sok zenész, és színész igyekszik értelmezni és újraértelmezni. Tegnap este a pécsi Kodály Központban a POSzT OFF eseményeinek keretében most éppen  Cserhalmi György, Udvaros Dorottya, Für Anikó, Kálloy Molnár Péter és még három, számomra ismeretlen színész, Holecskó Orsolya, Nagy Péter és Szegezdi Róbert. Tették mindezt élvezetes módon, saját személyiségüket a dalok mellé ajándékozva a népes, őszülő halántékú közönség nagy örömére. 

Azt hiszem, minden adott volt ahhoz, hogy a közönség jól szórakozzon, csak egy dolog hiányzott egy icipicit. Az, hogy Cseh Tamás nem tudott eljönni. 

 

Aki a nagyvárosi romantika helyett inkább a bukolikára vevő, az ma levendulás képeket nézhet a VilágMa oldalon. 

7 komment

Címkék: OFF POSzt