Izabella.Jones 2012.06.18. 08:30

Szezon

363643062_12be5f670a_m.jpgCsak mondom, hogy itt a szezon, aki nem tudná, vizsgaszezon. Ma reggeltől jövő szerdáig minálunk legalábbis remegő térdű fiatalok óhajtják magukénak tudni a bizonyosságot, hogy innentől kezdve érettnek számítanak.

Na jó, na jó, akkor most ezzel a lendülettel felejtsük is el ezt a romantikus és nosztalgikus képet. Mert egyrészt ha remeg is a lábuk momentán, az lehet, hogy még a hétvégi buli miatt van, egyébként meg már legalább egy éve biztosan tudják magukról, hogy érettek.

Túlzok vagy mi, persze, de ez itt kérem nem egy elitgimnázium, a tanulás sokszor pusztán kötelező, nagy nehézségek árán elviselt melléktevékenység, amivel leginkább a sok állásában megfáradt, de tipikusan inkább munkanélküli szülők szemrehányásait lehetséges elkerülni. Szeretett diákjaink mondjuk (jószándékkal) nyolcvan százaléka kényszertanul, motiváció és célok nélkül persze nehéz, és még direkte örülhetünk, hogy többnyire bejár, többnyire készül, többnyire végeredményben át akar menni év végén, hiszen a haverjai/barátnői ugyanígy. Ez a húzóerő.

De egy pillanatra hagyjuk az átlagot, hagyjuk az átlag alattit (a súlyos HHHHH-sokat), és nézzük az elitet. Mondom megint, ez itt kérem nem egy gyakorlógimnázium, ez itt az élet, a nem jómódú, nem iskolázott, idegen nyelven nem beszélő szülők törekvő gyermeke. És itt most ne egy öt-tíz évvel ezelőtti sikersztorit képzeljünk el, melyben hősünk verejtékes munka árán kiemelkedik, egyetemre bejut, ösztöndíjjal külföldön tapasztalatot szerez, hazatér és boldogan él, amíg meg nem hal. Ez most egy másik történet.

Tehát elit, úgyismint jóeszű, tehetséges ésatöbbi diákunk érettségire készülve arra jut, szinte mindent tud. Akkor legyen az emelt vizsga, amire nem nagyon tanul, minek az, sármos, okos, majd lenyűgöz. Legalábbis ezt gondolja, mert ehhez szokott, vakok közt fél szemmel ő volt a király. A lekiismeret nehéz terhével megáldott  felkészítő tanára több esetben is figyelmezteti ugyan, hogy nemleszezeléggézukámhiddel, de mivel öntudatos, arca nagy és régen látott tükröt, egyszer átnézi az anyagot. Aztán a vizsgán kicsit beég, mert konkrétan nem emlékszik, mi tartozik a tételhez mondjuk matekból éppen. Pont lemarad az ötösről (szemét kurvák=független vizsgabizottság), nem is érti, de mondjuk szarik rá, egyébként tényleg, mert a mai siker végeredményben nem a továbbtanulásról szól, nem lesz ő lúzer, nem hülye. Hősünk ugyanis jövő vasárnap már megy is ki a tesójához, nagybátyjához, anyukájához Angliába, Írországba, Ausztriába, dolgozni fog, jobb is az, van belőle pénz. 

Az iskolában persze ezt mi nem tudjuk, azt gondoljuk, az eltelt vizsgatanulásra szánható egy hónapban mindenki szépen megtanulta a tételeit, átnézte angolból/németből a témákhoz tartozó szavakat, töriből az évszámokat, közgázból a piaci folyamatok lényegét, informatikából az inputot meg az outputot, és most a szóbelin majd azt látjuk, hogy beérett. Ha nem is a diák, a mi munkánk mindenképpen. Hogy még a gyengécske is felkészült, a közepeske jól megtanult, az okosok meg majd brillíroznak. 

Csakhogy ez a forgatókönyv már tavaly sem jött be. Gyengécske kínos csendben mered a papírra, közepeske szerint Köves Gyuri direkt unta már az otthonlétet, és örült is, hogy elutazhatott végre, okoska meg néha összehord hetet és havat. De a szezon elején járunk. Ne legyen igazam. 

5 komment

Címkék: scola