mém.jpgVan ez a  vicces kép a Facebookon, hogy a tanár üzen a diáknak. Azt üzeni, nehogy azt higgye, nem tudja, mikor sms-ezik a pad alatt, mert olyan nincs, hogy valaki őszintén az ölére mosolyogna óra közben.

Így van ez különben, tényleg, és az jutott róla eszembe, hogy tegnap az értekezlet közben vajon hányan mosolyogtak az ölükbe önkéntelenül. Én biztos, ugyan nem a telefonommal szórakoztattam magam, hanem Nádas Péter könyvével, azon belül is egy meglehetősen vérbő szeretkezés leírásával éppen. El tudom képzelni, milyen arcot vágtam, miközben a különböző felelős emberek, különböző lebilincselő táblázatokat mutogattak a kivetítőn.

Nem szép dolog, persze, tudom, de amikor negyedik órája ül az ember egy levegőtlen teremben, és egy olyan ember beszél, aki maga is unja, amit mond, hát nem sok esély és eszköz marad a túlélésre.

Ámulatba ejt egyébiránt, mennyire elfogadott dolog ma ebben az országban, hogy értekezleteken a semmit ragozzák, pocsékolják egymás idejét az emberek, ami viszont igen nagy tiszteletlenség. Mind az idővel, mind másokkal szemben.

Nagyon vártam különben, hogy Bridget milyen konkrétumokkal áll elő így utolsó percben, éééééés semmilyenekkel. Érti ezt valaki? Azt mondta, majd mindenkivel elbeszélget. Mikor???? Ma majd egy pohár bor mellett a kiránduláson? Agyrém. Vagy majd szeptemberben mondja, hogy hoppá, nem maradt óra neked, bocsika??? Még azt sem árulta el, lesz-e átépítés a tanáriban. Idézem a konkrét párbeszédet: - Össze kell pakolnunk a tanáriban? - Hááát... Na nem mintha nem tudnánk, lesz-e átépítés... Most én vagyok csak hülye vagy más sem tud ezzel mit kezdeni?

Mindig azt gondolom, a diák nem fog változni, itt kérem, a tanár módszertanán kell állítani. Elnézve az értekezletet, erre alig látok esélyt. Marad a csibészség. Meg a pad alatt olvasgatás. 

Nem akarok tanulságokon gondolkodni, elfáradtam. Van-e értelme annak, amit csinálok? Nem tudom. A diákokon kívül soha senki nem mondja, hogy jól végzem a munkám. Nem hiúságból mondom, vagy nem csak abból, de hiányzik. Persze honnan is tudhatnák ezt a feletteseim, ha soha életükben nem jártak az órámon... 

Akkor most utazzunk el, és nézzük meg a világot egy kicsit nagyobb perspektívából. Tegyünk egy kis életet az életbe. 

Egy hét múlva jövök. 

Címkék: scola