Pécs, Strandfürdő.jpgAz a helyzet, hogy a fürdőző bizony igen jelentősen eltér a ma olyan gyakorta előforduló aquapark látogatótól, avagy a fürdőruhát viselők egy másik jelentős csoportjától, az úgynevezett wellness-előktől. Utóbbi embertípusokra nem is igen lehet megfelelő magyar szót találni, ez is mutatja, mennyire idegen a klasszikus magyar fürdőzési hagyományoktól e két utóbbi, s gyaníthatóan meggyökerezni nem is fog e kultúra mélytalajában, hogy valami izmos kis képzavarral éljek már kora reggel.

A fürdőző classic típus ugyanis a századforduló (mármint az előző!) óta érintetlenül létezik, s egyik legfontosabb, nem is titkolt, célja a hazai fürdőkultúra megőrzése, a hagyományos értékek átmentése a következő évszázadokra. Felkent papjai és papnői ők valaminek, amit hívhatnánk akár Ungarische Badekultur -nak is, így, csupa nagybetűvel, elsajátítandó fogalomként.

A fürdőző kérem, ugyanis rögtön és nagy bizonyossággal felismerhető. Minden esetben klasszikus vonalú fürdőruhát visel, mely vonalnak nem célja a test előnytelenségeinek elrejtése, célja viszont a bőrfelület optimális területének védelme a napsugárzástól. A fürdőző testét év közben nem teheli ízületroncsoló erőgyakorlatokkal, így fürdőzés alkalmával a test előttünk önnön őszinte valójában mutatkozhat meg, nem titkolva el esetleges apró hibáit. Bizony, bizony, a fürdőző nem érzi, de logikusan végiggondolva, nem is érezheti magát rosszul, ha hasizma nem kockás, ha feneke nem feszes. Számára ismeretlen fogalom a narancsbőr, és a tyúkmell, a púpos hát és a szőrös hónalj. Számára csak az ember létezik, aki éppen úgy csodálatos, ahogy van, és értékét a fürdőző nem pusztán külsőségekben látja meghatározhatónak. De most itt félre ne értsünk valamit!  A fürdőző, kérem szépen, az nem igénytelen magával szemben. Dehogy! Sőt. Egyszerűen csak tisztában van önmagával, a kozmoszban elfoglalt helyzetével, és lehetőségeit felmérve a legjobb oldaláról mutatkozik; ápolt, törődik magával, ugyanakkor semmiképpen nem hajlandó hazugságokba keveredni önnön testét illetően.

A fürdőző a fürdőket és a feszített víztükrű medencével nem rendelkező strandokat kedveli, mert nem zavarja, ha a medence szélén a festés ici-picit pereg, és ha a nyáresti nász szenvedélyébe belepusztult rovarok teteme a medence vízén úszik tovább a boldog örökkévalóság felé. Azt azonban ne felejtsük el, hogy az igazi fürdőző számára létkérdés a csend, a női napozó megléte, és a sarki büfé, ahol az eszpresszót szigorúan, és csakis vastagfalú porcelán csészéből szolgálják fel a vendégeknek.

Ha fürdőzőkkel szeretnénk találkozni, netán magunk is inspirálva érezzük magunkat, hogy fürdőzővé váljunk, kerüljük az aquaparkok és a wellness hoteleket sekélyes és hazug csillogását. Menjünk kis strandokra, és tegyünk úgy, ahogy az ottaniak. Pécsett erre kiválóan alkalmas a Hullámfürdő strandja, ahol a rajtunk kívül megjelent mintegy harminc látogatótól a fürdőzés minden titkát elleshetjük, és a Fortepan képei nélkül is a századfordulón érezhetjük magunkat.