Izabella.Jones 2013.01.08. 18:11

Elköltözve

5695_124051753971_3875423_n (1).jpg

Nos, itt ülök a dobozok közt, és némiképpen motivációmat veszítve gondolok a még ki nem csomagolt hegyekre, és a már kicsomagolt, de még halmokban álló mindenfélékre. Internet bekötve, könyvek a polcon, tegnapelőtt megtaláltam a bugyijaimat, tegnap pedig egy pár nem lyukas zoknit is. Vágyhat-e ennél többre egy ember? Na ugye.

Az elmúlt napok lázálmából mára csak az ólmos fáradtság maradt, a vállfájás és egy Dunántúl méretű herpesz a számon. 

Hát ideköltöztünk. Az ide persze még nem otthonos, annyira nem, hogy még be sem rúghatnék istenesen, mert nem találnám meg, merre a haza. Vicces volna. Csókolom, nem tetszik tudni, itt lakom én vagy a másik lépcsőházban?

Körfolyosó van. Úgyismint gang. Jobb oldalon a fiatalok. Még nem láttam őket, lehet, hogy meghaltak már. Szellemszomszéd. Utána eggyel ijesztő dezorientált pillantású néni, akinek van csavarhúzója, de nem tudja, hogy csillag. Csillagom. Van még az elsőn az Ilon, száz éves, de tegezni kell, mondom jól van, meghalt a férje márciusban, mondom szegény, pészmékere volt, mondom na igen, akkor ugye, de a Pappprofesszor (szemek felcsapva az ég felé, ne bassz, meghalt vagy dehogy, hát hogy az egy szent ember, bocs, na igen) operálta, mondom az igen, bár hát nem tök mindegy, hogy ki operálta, ha meghalt? Bár tényleg, lehet, hogy nem, mert apámat nem, és ő nem is élt tizenhat évig, csak másfélig, és tényleg, tegnap volt tizennégy éve, hogy reggel telefonáltak, hogy rosszul lett, de nem lett rosszul, hanem meghalt. És van még a Zsuzsi, a közös, beadta a papírt, a közös költség, ami a főbérlő szerint hatezer, az végül is kilencezer kilencszázhetven (mérnem tíz?????), de őneki meg lemerült az aksija, szóval hallotta, hogy Zé úr az ugye autókkal foglalkozik, én meg nem mondtam, hogy nem egy technikai géniusz ez a Zé, de felhívtam, hogy intézzen valamit, mert gyakorlatilag az intézéshez ért. Az ember mindig legyen jóban a közös Zsuzsikkal. 

Szombaton tízre (ezer éve, most úgy tűnik) jött az autó, előtte a lányok csomagoltak, dobozoltak nekem, aznap meg jött pár amcsi focista pakolni, és életemben először örültem őszintén, hogy a fiam nem művészi tornát választott sportnak. És azon is elgondolkodtam, lehet hogy értem a fiatal szeretőt tartó nők hmmm... motivációját. Ezek a fiúk marha erősek. Költözéshez praktikusan, na csak erre gondoltam, nem másra.

Az utolsó fuvart vasárnap hajnali fél egykor abszolváltuk a kis furgonnal, és fél kettőkor már az új helyen feküdtem le, és nagyon büszkén mondom, hogy csak akkor bőgtem el magam, amikor már senki nem látott.  Szerintem ez elég derekas dolog volt tőlem.

Azóta kúrálom magam. Mind a testem, mind a lelkem. Mindkettőt mérsékelt sikerrel. Holnap Joe fúrógépével fúrok, és kinyomtattatok pár amcsi képet valahol, hogy legyen valami jó, amit nézek a minihálóban, amikor kinyitom a szemem. Két napig Haydn-t hallgattam, ma meg rátaláltam egy kis Beethovenre. Germán napok. Még a végén elalvás előtt Hegelt fogok olvasni (áááádehogy, annyira azért nem vagyok depressziós. Egyáltalán nem akarom magam elbőgni félóránként, csak óránként, de szerintem ez azért van, mert tök beteg vagyok. Itthon kéne maradni táppénzen, az az igazság.) 

Az van még, hogy nem találok semmit, utálom az új lakást, mert valami idióta az összes ajtót üvegesre csinálta, bazmeg minek????, hogy áradjon a fény??? A fürdő felújítva, de úgy, hogy a rózsaszín(!!!!) csempe az az ajtófélfa előtt öt centire elfogyott, ezért ott nincs. A sógoromnál ilyen a fürdő asszem, azt egy Ungarische rapsztár apósa követte el, olcsón, de legalább a maradék pénzt elitták a sógorommal. Talán nem lenne haszontalan, ha a hideg-burkolóknál is elterjedne a kötelező monogramozás, addig hívjuk MS Mesternek az ismeretlent. Áldassák az esze.

Más nincs. Ma már dolgoztam is. Mindenki hülye. Lassan meghalhatok. 

Van jó dolog is a költözésben különben, a Tudásközponttal szemben lakunk, a körfolyosóról meg a Havihegyi templom látszik. Holnap lányos délutánt tartunk, műanyagdobozokat fogunk párosítani tetőkkel, és José Donosót keressük. José hol vagy már, az Isten áldjon meg?!

Most nem akarok költözni egy darabig. Hacsak nem az óceánhoz. Oda akár holnap is, de csak a fogkefémet viszem.

9 komment

Címkék: ego