Izabella.Jones 2013.03.05. 05:53

Hétfőértékelő

Frank kérésére

"Tetszik tudni, az élet szép, de én még szebb vagyok. Hétfőre is kell valami " -Frank

Megígértem, értékelek. 

A hétfők ebben a tanévben jelentősen eltérnek minden eddigi tanév hétfőitől, hiszen ha szerencsém van, mondjuk eddig szerintem összesen öt alkalommal a tanévben, akkor nem kell bemennem az iskolába. Ez egyrészt tényleg nagyon ritkán van, mert azért Bridget igyekszik odafigyelni mindenkire, másrészt meg ennek ellentételezéseként a maradék négy munkanapon a zombiállapotig le lehet magát amortizálni a munkaerőnek, de ... de az a helyzet, hogy még így is megéri.

Tegnap például elutaztam délelőtt Franciaországba. Még sosem jártam ott, és persze ezt most nem így szó szerint kell érteni, mert na nyilván, hogy arra nem nagyon volna elég egy délelőtt. Tournier regényében olvastam egy nagyon szép mondatot, mert abban a regényben nagyon sok szép mondat van, csak nagyon sok szörnyű is, ami így szólt: "Franciaországban minden belevész az impressziókba, a tétova mozdulatokba, a befejezetlen teljességbe, a ködös egekbe, a végtelen finomságokba." Ilyen szép finomságokba vesző befejezetlen teljesség volt a délelőtt, az ablakon barátságosan besütött a nap, nekem meg hirtelen semmi sem volt sietős, még az élet sem, még a halál sem, még a lét sem, csak a mostban megtapasztalt végtelen.

A délután hasonló hangnemben folytatódott, nem tudom milyen, ne legyen moll, mert az szomorú, de c-dúr sem, az olyan tudatos, na nem tudom, mindegy, a délutánra nem emlékszem. Egyszer a kezembe vettem egy könyvet, a következő pillanatban hat óra volt. Reggel és este - harmadik nap. És látá Isten, hogy baszhatja az egészet, mert itt senki nem törődik azzal, hogy mit akar. Ezek öregem, csak úgy vannak bele a világba. Like there is no tomorrow.

Aztán kvíz volt. A napi rangsorban lecsúsztunk (igaz csak egy ponttal) a dobogóról, az örökben továbbra is harmadikak vagyunk. Volt néhány fájó bizonytalanság, például, hogy a New York-i Kossuth szobor képét nem ismertem fel (sose láttam amúgy), meg hogy nem tudtam, hogy írják le helyesen a Mississippit. Én és a helyesírás. Nem baj, a győztesek megérdemelten nyertek, respekt nekik, a kis mobiltelefon-bűvölőkre meg végre rápirítottak, ideje volt, de most nem moralizálok.

Összefoglalva: a hétfő, barátaim, kedves magyarok és nem magyarok, nem önmagában rossz, hanem a hétköznapok csalódása teszi azzá. Amint levesszük a hétfőről az első munkanap terhét, rögtön kiderül, hogy nem is olyan rossz az, mint az ember hiszi. Nem immanensen rossz, csak rásodródik a sok, hétvégén pihenő rossz. 

Most úgy érzem, hónapokra feltöltődtem, de legalábbis kihúzom péntek este hatig, amikor is Erdős Virág estre megyünk. Fotózni fogok. (Hol az elemtöltőm???????) 

Ebből mondjuk lehetne egy tízórás verzió:

Címkék: napok