Izabella.Jones 2013.05.11. 06:08

Heti nyomasztó

552643_10151179746183972_1957461082_n.jpg

Jól van. Voltam pályázati meghallgatáson egy borzalmasan ronda épületben, ami ráadásul még félelmetes is. Mindig is tudtam egyébként, hogy nem lenne egy ilyen munkahely nekem való, úgyhogy örülök, hogy ettől megkímélt a Jóisten. 

Minden rendben ment, kedves és korrekt három fős bizottság volt, köztük egy nagyon rózsaszín nővel, aki viszont, a színt kompenzálandó, intelligens kérdéseket tett fel, és őszintén érdeklődő volt. (Most ki ne találja valaki, hogy színnáci vagyok, jó? Ehhez nincs türelmem ma.)

Ahhoz képest, hogy Budapesten milyen kiegyensúlyozott nyugalomban telt a napom: beszélgetés, sör, saláta, meghallgatás, ajándékkönyvek a Libritől (már jövök ott egy kedves nőnek sokkal), és tényleg még az utazás is, itthon annál hülyébb nap volt tegnap. Egyrészt Bridget kicsit szét van esve (surprise, surprise), másrészt a tanítványok se nagyon voltak képben, harmadrészt valami front okán egyébként tényleg mindenki beszámíthatatlan volt a környékemen (magamat is beleértve persze). Biztos az se segített, hogy délután fél hatig ültem a javítóteremben, mert ugye nagy szigorúság van az emeltes dolgozatok okán, és jól is van ez így, de ott is agyamra mentek a nők (a NŐK!), akik  minden lófaszt megkérdeztek ötször. Lehet, hogy hülye vagyok, vagy nem is bölcsész, de ha egyszer oda van írva, hogy azt és csak azt fogadhatja el, akkor mégis mi a jó élet a kérdés??? Eh.

Volt még este egy kis önérzeti jellegű válságom, mert nem nagyon szeretek törölt komment lenni. Tudom, mindent tudok, joga van az embernek törölni, olyasmit, ami nem tetszik, nem érzi relevánsnak, de mégis. Mindegy, nyeltem egy nagyot. Most mi a fenét lehet csinálni? Nyilván semmit. Kell keresni egy jó lélekgyógyászt vagy inkább egy üveg pálinkát. Hol az a kurva terasz már?

A napi jó hír, hogy megírtam az ajánlót Barta András könyvéről végre, mert már nyomasztott, hogy semmit sem fejezek be --- Gitt Katt. Minden szertelensége, és idegensége ellenére megszerettem a könyvet. (Pedig egyszer-kétszer azt hittem, nagyon utálom.)

Más nincs, ma elvileg  íjászverseny Borival, de éjjel leszakadt az ég. Hát nem sírnék, ha nem kellene menni, annyi dolgom lenne. Ja, igen, és asszem megjelent a Rahner magyarul.

Peace.

3 komment

Címkék: ego könyv