Izabella.Jones 2013.07.22. 07:58

Könnyű, nyári

Spreepark By Megan Cullen.jpg

Spreepark by Megan Cullen

Ej, kár volt Jo Nesbo krimibe fogni. Kár volt, mert már nem nagyon tudok több függést beilleszteni az életembe, és most akkor lett ez a norvég krimi-függésem, sőt ennél még nagyobb baj, hogy ezt tetézi egy súlyos Harry Hole-függés is. 
Sziasztok, Izabella vagyok, Harry Hole-függő. 
Jó krimi A vörösbegy. Izgalmas, fordulatos, szomorú, kicsit vidám (na jól van, ne szórakozz, norvég, érted), és végül nem minden szemétládát kapnak el, szóval még életszerű is. 
Azt bírtam benne, hogy ez a norvég űbersztár zenészíróközgazdászvoltfocista szépen beleásta magát a történelembe. Szóval kiderítette, hogy ez a klassz kis balsors, ami eddig talán csak drága nemzetünket, meg na igen, esetleg még a dominikaiakat is tépte, kösz Junot, az hosszú téli estéken a norvégokat boldogítja. Cool. Csak be ne pereljék Kölcseyt, mert akkor nekünk annyi. 
Ami az egyéb hozzáértéseket illeti, a cselekmény középpontjába kerülő fegyver, egy Märklin puska, tekintetében elég sok a kétely, amiért egy kicsit kár. Azért jobban szeretem, ha az írók mindennek utánanéznek, de a madarak rendben voltak. 
A könyv nyelvezete jó, feszültséggel teli, szűkszavúan szexis, vagy ja, az lehet, hogy inkább Harry Hole. Na mindegy (sóhaj).
A könyv elején egy kicsit zavart, hogy nem tudtam a neveket megjegyezni, nagyon hasonlítanak egymásra így első olvasásra, és kicsit úgy éreztem magam, mint a Száz év magányban (itt mindenkit ugyanúgy hívnak baszki????), de aztán ez elmúlt. 
Majd beosztom, ami Nesboim vannak. Minden hétre egy, mint régen a tévésorozatok. 

Ha már így ilyen második világháborúsra vettem a nyarat, mert ugye nyáron csak valami kedveset és könnyűt olvassunk, belekezdtem egy névtelenséget választő berlini nő naplójába. Ez azért is jó, mert akkor legalább mondhatom, hogy azért bőgök, mert hogy na igen, szomorú a könyv, persze igazából nem, vagyis ... érdekes, mennyire hasonlít az életem a szétbombázott Berlinre. Ovidiust azért ma megkeresem a polcon. Si fractus illabatur orbis, Impavidum ferient ruinae. Háááát ... én nem vagyok rettenthetetlen, az is biztos. 

A hétvége borzalmas volt. Bár, ha jobban meggondolom, a szombati felhőszámolás nagyon tetszett, csak a vasárnap viselt meg. Volt minden jó. Nyűgösség, meleg, vendégek. Azért volt egy kicsit vicces is benne, például amikor anyám negyedórás szózatot intézett a hallgatósághoz arról, hogyan kellene ott helyben felakasztani az összes dohányzó embert. Persze, mondta uralkodói engedékenységtől hajtva: Tudom, hogy a lányok kipróbálták a cigarettát, de az én fiam soha nem dohányzott. Aha. A tökéletes gyerek. Most hagyjam is abba itt.

Na. Új hét kezdődik.

Kiegészítek. A piac előtt összefutottam Joe-val. Úgy szeretem, ha valakiben ennyi élet van. Emlékeztetett, hogy írjam meg a jeruzsálemi pályázatot, meg hogy írjak Krakkóba, mert már hatvan napon belül vagyunk. Tök jó. Kevesebb, mint két hónap és utazunk. Közben meg rémisztő. Kevesebb, mint két hónap és megint Auschwitzban leszek. 

 

Címkék: könyv sor