Izabella.Jones 2013.07.25. 18:35

Bolygóközi

Full_Moon_Luc_Viatour.jpg

Vigyázz! Felnőtt tartalom.

Azt hiszem, be kell pereljem Dimitri Verhulstot. De legalább is fel kellene hívnom végre, és meg kellene beszélnem vele ezt a cím dolgot. Mert értem én, hogy ezt így jól kitalálta, hogy elcseszett napok egy elcseszett bolygón, de akkor én mégis milyen címet adjak a posztjaimnak??? Jól van, semmi gond, elintézem vele. Hát nem ma, meg nem is holnap, de hamarosan. Amikor már kicsit jobban tudok majd járni. De kezdem elölről. 

Tegnap dél körül estünk be TSB-vel az iskolába, mert ez egy aranyszabály, hogy szabadság alatt dél előtt bemenni tilos. Igaz, ez egyáltalán nem volt baj, mert pont úgy maradhattam volna itthon is ennyi erővel, Bridget ugyanis nem volt bent, és hát, hoppá a helyettese sem. Mondom a kisasszonyoknak szegényeknek, hogy értem én, hogy köll nyaralni is, meg jó hely az a külföld, de azt mondanák már meg nekem, hogy akkor ki írja alá az én 31-ig határidős papíromat.  Erre készségesen mondták, hogy ja, hogy azt? Azt senki sem, mert még jövő héten sincs aláírásra jogosult ember. Kicsit, de tényleg csak egy kicsit rángott a szemhéjam, mert basszameg nyár van, nem idegesítjük fel magunkat, próbálunk ugye racionálisak maradni, nehogymár kiújuljon az éppen elmúlni készülő gyomorfekély.

Mit csinál ilyenkor az ember? Problémát megold.

1. módszer: derítsük ki, ki az illetékes. Válasz: nem tudjuk. Aha. Ez jó érv.

2. módszer: teremtsünk kapcsolatot Bridgettel modern információkezelő rendszerek segítségével, mert hacsak nem a Holdra utazott ... .

2.1. telefon - kinyom

2.2. sms - hurrá, válasz érkezik, és erre csak 20 percet kell várni. Külföldön van, majd augusztusban jön, bírjam ki nélküle, ha sürgős, írjak emilt. Jó.

2.3. újabb sms - igen, drága, sürgős, különben kurvára nem hívnálak, mert nem vagyok a barátnőd, bocs. Emilke ment.

2.4. emil linkkel, határidőkkel, kedves félmondattal, hogy pihenjen és kérdéssel, hogy most mi a jó édesanyámat csináljak??? - eddigi válaszok száma 0.0.

Hát ne bassz, ezek szerint Bridget tényleg a Holdra utazott, én meg rohadjak meg, hogy állandóan pályázatokkal cseszem az időm még nyáron is, és maradjak a seggemen az iskolában. Yessoké. A másik ügy, flottás telefonnal kapcsolatos nyilatkozat kitöltése, amiért bementünk, szintén elintézhetetlen. Hát az is hülye, aki nyáron iskola közelébe megy.

Na sebaj, az élet nem áll meg, kávécigisüti a közeli park kávézójában, hírek megbeszélése, berlini útibeszámoló, borongás az élet dolgain, örvendezés a jóhíreknek (egy), lelkitámasz funkció bekapcsolása. TSB-ben felébredt a háziasszony, és ebédfőzést vett a fejébe, úgyhogy megkért, kanyarodjak már a piac felé, venne salátát. Jó. Kanyarodás, piac, kiszállok, hol a föld, Houuuuston!!!

Rendben, minden oké, csak kibicsaklott a bokám, és tulajdonképpen nem fáj annyira, mint egy nyílt törés, úgyhogy tudok vezetni. Otthon jegelem, polcolom, szemmel verem. Este ponthírdetés, a nagy gyermek lemarad az egyetemről, de igazából előre tudja, én is, viszont éjfélkor hosszas litániát hallgatok Zé úrtól arról, hogy mindez az én hibám, ő megmondta, tudta jól, ugye-ugye, ide vezetnek az én liberális elveim (döntse el ő húsz évesen, mit szeretne tanulni és hol), mert ha nem Budapestre jelentkezett volna ... és így tovább. A lényeg, hogy telik az idő. Ezer szerencse, hogy az este éjfél előtti részét Emmával töltöttem, különben lehet, hogy elsírnám magam. Így csak annyit mondok, hogy aha.

A tegnapi Gyémánt jó volt, ez azért tényleg jó a nyárban, ez a kint ülés és fröccsözés, meg könyvekről eszmecsere, meg hogyan is kellene Szamoára költözni végleg ebből a kuplerájból. Egy baj van csak Emma könyveivel, hogy nicht unerwartet majdnem mind csak németül van. Lehet, hogy meg kellene tanulni végre rendesen németül? Az este fénypontja persze nem volt ennyire intellektuális. Éppen a terasszal átellenben egy fickó teljes és eszeveszett mámorában meg akarta dugni a villanyoszlopot. Egyébként egészen gyengéden közelített a kissé laposka áldozathoz, aki végül túlzottan ridegnek bizonyult, és az istennek sem tette szét a lábait. Őrület. (Később a fickót a rend két éber őre elszállíttatja az aszfaltról. Volt az a szám régen: Baszd föl a kéket. Ez jutott eszembe.)

A tegnapi csuda nap után ma ebben a verhulsti hangnemben folytatódott a nyár. Bridget nem válaszolt, én pedig nem hívtam fel a fogorvost, hogy negyedszer is lemondjam az időpontot. Ugyanis tegnap végül arra jutottunk TSB-vel, menjek én le a nagy melegben hétfőn Fonyódra a legkisebbik gyermekkel, aztán ünnepeljük meg az ő szülinapját kettesben (plusz 4 gyerek) a Teraszon, ha már az Úristen így kibabrált velünk, és ilyen szép hosszú nyári szünettel ajándékozott meg minket. (Ez egyébiránt azért is praktisch, mert a rokongyerekekre lehet a tanárnak vigyázni, te ráérsz, nem dolgozol egész nyáron - még jó, hogy az egyetlen unokaöcsém már kinőtt a pesztrakorszakból.) 

Ma délelőtti programként egyébként körbefestettük egymás haját Mihályék teraszán, de naná, hogy odacsődült a rokonsága, úgyismint drága mama valamint élettársa, aki úgy döntött, VM tévéjén kell neki a déli híradót feltétlen megnézni. Nem volt baj, én a saját családomhoz már szokva vagyok, nehéz őket űberelni. Talán csak egy ponton voltam úgy, hogy oké, felajánlok egy döntetlent Mihálynak, amikor is édesanyját tíz perc intenzív porszívózás után emlékeztettem arra, milyen hasznos, ha a cső és a porszívó effektíve és a gyakorlatban is össze van kapcsolva. Persze egyébként is jó huzigálni a fejet a padlón, nem akarom megzavarni, tényleg csak így mondom barátságból.

Mikor eljöttünk, a család is lelécelt, de addigra mindhármunk elmeállapota jelentősen romlott, úgyhogy én megkérdeztem, hol az a ház, ahova a mamát viszem, majd két másodperc múlva elegánsan továbbhajtottam az utca mellett. Miután nagy nehezen mégiscsak leszállítottam, és bepakoltuk a barackot, egészen a falu szélén lévő dinnyésig jutottunk, ahol is utolért VM telefonja, hogy esetleg mennénk kicsit vissza, mert TSB mindkét telefonját ott hagyta nála. Kocsiba be, ablakot le, vissza. A telefonok mellé kaptunk két édes csitrit, akiket feledékenységünk méltó jutalmaként elvittünk a moziig. Már majdnem meginogtunk, hogy most kéne visszamenni, most végre nyugiban lehetnénk hárman, de hát mindegy, már késő volt, kellett menni főzni, vasalni, egyebek. 

A programból én egyelőre csak a főzést valósítottam meg, mert mire azzal végeztem, a bokám gyönyörűen megdagadt. Most jegelem. Aztán vasalok. Aztán megint jegelem. Bazmeg Verhulst. Kell nekem az a könyvcím.

 

Címkék: ego antihumán