Izabella.Jones 2013.07.28. 07:50

Álmoskönyv

39694_423253728971_2975459_n.jpg

Kajszilekvárral álmodni nyarat jelent. Saját nyarat, nem gyerekkorit, az igaz, de nyarat. Meleget, bőrt égető napsütést, csendes, hűvös és sötét szobát, könnyű, fehér, csipkeálmokkal. Álom az álomban.

Én egyébként nem álmodom gyakran, kajszilekvárral pedig soha. Pontosítom. Nem a kajszilekvárt, az álmokat. Van, hogy hónapokig nem emlékszem az álmaimra, máskor hirtelen álmodom valamit, ami nem megy ki a fejemből. Ha álmodom ( így mondom, pedig tudom, hogy az ember mindig álmodik, de most ettől tekintsünk el), hosszú, összefüggő, történetálmaim vannak, amelyekben az emberek sokat beszélgetnek a világ dolgairól. És bár az álombéli beszélgetések fontosak, azokra alig,  érzésekre inkább emlékszem.

Egy férfiről álmodtam tegnap, egy majdnem ismeretlenről, aki álmomban sokat és szívesen beszélt, és még ennél is többet mosolygott. Érdekes módon ugyanabban a kórházi ágyban feküdtünk, amit én már álmomban is furcsálltam kicsit, bár gondolom, ez az álom a hazai egészségügy mostoha helyzetére hivatott rávilágítani. (Vö. tegnap egy orvos barátunkkal töltöttük az estét.) Ha mégsem, akkor mindegy, mert az álmokkal nem sokat tud csinálni az ember. Az észnek nem hisznek, legfeljebb csak Zsigmondnak, bár neki is egyre ritkábban. 

Holnap elutazom. Könnyebb álmokat keresek magamnak. 

(Ja igen. Hagytam egy csendes posztot a VilágMán, akit esetleg érdekel.)

4 komment

Címkék: sor