Izabella.Jones 2013.08.24. 20:41

Menedék

sundried.jpeg

(A kép forrása: http://www.vegkitchen.com )

Még mindig a holland fickó (Rem Koolhaas) könyvét olvasom Manhattanről, és még mindig élvezem. Ma pont arról olvastam, Le Corbusier hogyan akarta a maga képére formálni, nem is, inkább elképzeléseivel összhangba hozni New Yorkot. Azt is olvastam, hogy Párizsban csinált egy úszó menedéket csavargók számára, és hogy erről Koolhaasnak az jutott eszébe, hogy a csavargók a modern építészet hálás kuncsaftjai, mert mindig szükségük van menedékre és tisztálkodóhelyre, imádják a napsütést és a szabad levegőt, nem törődnek az építészeti doktrinákkal és a szabályszerű alaprajzzal.

Azt hiszem csavargók vagyunk mi is mind, de hogy én az vagyok, az egészen biztos.

Nekem elég sok menedékem van. Sokfelé bújok az élet nehézségei elől. A könyvtár és a könyvek biztosan ilyesmi, és nem csak Koolhaas könyve, hanem még sok mindenki másé. legutóbb például egy nálam jóval fiatalabb katonaviselt lányé. (Lásd a Gitten.) 

De a könyveken kívül étel is lehet menedék. Nem, nem úgy! Nem a zabálás. És bár szeretek enni, sokat enni nem igazán szeretek. Viszont ilyenkor augusztus végén ... na igen. Jaj, bizony,  fügeszezon van ... Isten a fügénél erotikusabb ételt nem tudott teremteni. Talán ez volt az első gyümölcs. Nem tudom, de hogy fügéből nem tudok eleget enni, az egészen biztos.

Ma a helyi termelői piacon viszont a füge mellett a másik legkedvesebb ételembe botlottam: egy kedves kis család aszalt paradicsomot árult. Az aszalt paradicsom az olyan, hogy abban a picike, összetöpörödött gyümölcsben benne lakik az egész nyár, és benne lakik a nyár összes napsütése, összes szerelme, összes teraszon töltött gyengéd órája, és mindaz, amiért tulajdonképpen még egyáltalán érdemes időt tölteni ezen a bolygón.

Egyszer majd írjak egy szerelmes posztot az aszalt paradicsomról is.

11 komment

Címkék: ego