Izabella.Jones 2013.08.31. 07:00

Helyzet

8523975680_4dfb4ff93d_z.jpg

No, két ilyen líraira sikerült poszt után, pláne, hogy a hétvége is beköszöntött, írhatnék valami objektív(ebb) beszámolót a munkahetemről, de nem fogok. Pontosabban azokat a gondolatokat, amikre a heti agybaj és a csütörtök esti súlyos, és mértéket nem ismerő elhajlás után jutottam (gyerekek, valaki emlékeztessen innentől kezdve, hogy NE egyek tisztaszeszben eltett meggyet számolatlanul, mert abból kijózanodni nagyon nehéz), majd megírom a VilágMára. 

Igaz, hogy az iskolában nem működik semmi, hogy a káosz olyan méreteket öltött, hogy azt elképzelni Danténak is nehezére esne, és hogy a kilátástalanság mérőszáma a végtelen felé közelít, mégis ... na, abból is tanul valamit az ember, annak is van üzenete egy ember életében, ha olyan munkahelyen dolgozik, ahol egy hét alatt teljesen le tudja magát nullázni mind emocionálisan, mind fizikailag. Ennek ilyenkor az a tanulsága, hogy ez nem az a munkahely, ahol dolgoznia kell. És nem azért, mert azt gondolom, hogy máshol minden flottul működik, és nem kell problémákat megoldani. Dehogy. De számomra ez a munkahely már veszélyes.. Ezt nem érdemes túl sokáig csinálni így, mert túl kevés örömet jelent és kiöli a kreativitást belőlem. A lényeg az, hogy eldöntöttem, ez lesz az utolsó évem a magyar közoktatásban. (Igyekszem kibírni év végéig tisztességgel.) 

Az persze, hogy mint némi erkölcsi érzékkel megáldott szülő és tanár mégiscsak azt gondolom, hogy hétfőn testületileg nem szabadna elkezdeni a tanévet a magyar iskolákban, az már egy más kérdés. Oldalakon keresztül sorolhatnám, mennyire tisztességtelen és átgondolatlan döntések születtek az elmúlt egy hétben a közoktatás minden szintjén, hogy mennyire figyelmen kívül hagytak a döntéshozók minden olyasmit, ami az iskolák igazi munkáját segítené, és mennyire gyárként, mechanikus üzemként tekintenek ezekre az intézményekre. De nem sorolom, mert ez se nem vigasz, se nem megoldás. Ez egy helyzet, amiért bizonyos emberek felelősséggel tartoznak. 

Amit kicsit sajnálok azért, hogy a nagy kedvetlenség, meg konkrétan az én pénztelenségem miatt ma nem mentünk Budapestre az egyik kedves kolléganőmmel, nem sétálunk Bächer útvonalán Lipóciában, és nem megyünk el a Pozsonyi Piknikre. Úgy döntöttünk, megvár minket Budapest. 

A pályázatról semmi. Lehet, hogy azt egy alternatív életemben küldtem be. Vagy hogy egy párhuzamos univerzumban válaszoltak. 

Más nincs. Ja de, a héten megjött a szövettan, minden oké. Most már csak Szalai doktorhoz kellene eljutni, mert azért mindig odavagyok, amikor azt írja, hogy malignitás nem igazolható. És bár nem erre gondol, ilyenkor azt hihetem, jó ember vagyok.

Ami a zenét illeti, hétvégére most csak és kizárólag minimált ajánlok. Peter Adriaansz most a legújabb kedvencem.

7 komment

Címkék: napok