Izabella.Jones 2013.09.03. 05:31

Elmélet

samsung 441k.jpg

Lehet. Mindig lehet miről írni. A borsófőzelékről mondjuk, amit anyám mániákusan szóba hoz vasárnaponként, hogy apám a halála előtti napon megette az összes borsófőzeléket, mert olyan jólesett neki. Nem tudom, mi értelme mindig ugyanarról beszélni, de azért értem is. Az is csak egy mantra, hogy az ember jó, hogy jó borsófőzeléket főz, a főzeléket megeszik, aztán halnak csak meg, örömmel, úton a teljesség felé, borsóval a gyomrukban. Mostanában már csak ritkán gondolok a borsószemekre, ezekre az örökkévalóságnak küldött követekre, nem úgy, mint apám halála után, amikor borsó-lételméleteket gyártottam. Szürreális képeket a végtelen elíziumi mezőkön boldog feledékenységben szétszóródott borsószemekről. Már kétszer nem az az ember vagyok, mint amikor apám meghalt.  

Arról is lehet írni, hogy három napja megint fázom, megint reszketek minden zuhanyzás után. Betudhatjuk ezt annak is, hogy hideg van, bár nincs hideg, meg annak is, hogy elég gyakran gondolok arra, fel kellene melegítened, bár nem vagy itt. Ilyen egyszerűen gondolok rá egyébként, nem végletesen, csak állok a forró víztől bepárásodott tükör előtt, és látom, hogy hiányzol. Elméleteket gyártok. A hiány vizuális nyomainak színelméletét. Már háromszor nem az a nő vagyok, mint akit elvettek. 

Volt egyszer egy barátom. Barátomnak hívom, bár nem ismertem jól, de hát nem is akarta, hogy megismerjem. Aki verseket ír, nem akarja, hogy egészen megismerjék. A vers szóketrec, a fogság szabadság - a lét szuperpozíciója. Ez is egy kvantumelmélet. Már négyszer nem az az ember vagyok, mint amikor felnőtt lettem.

Van, amiről nem lehet írni. Beszélni sem lehet róla, mert amit az ember nyolc évesen nem ért, felnőttként pedig nem tud kimondani, arra nincs elmélet. Már több mint ötször nem az az ember vagyok.

Címkék: sor