Izabella.Jones 2013.09.05. 06:09

Elszámolás

20052_230119068971_679623971_3086383_2163428_n_1.jpg

Nem számolok. Pontosabban nem úgy számolok, hogy most akkor megéri vagy nem éri meg. 

Jó, nem mondom, hogy azt gondolom, megéri csinálni, amit csinálok. Közgazdasági értelemben mondjuk, vagy a lelki terhelés szempontjából, de aztán ez a görcs időnként elmúlik. Főleg azért múlik el, mert szeretek tanítani. Szeretek bemenni a terembe, szeretem hallgatni a diákokat, szeretem nézni az arcukat, szeretem, ha mosolyognak, amikor találkozunk a folyosón. Nagyon sok élet van bennük.

Idén elég nagy szerencsém van, a tavalyi egy normális csoportomhoz képest, egyelőre úgy tűnik legalábbis, három is jutott. Persze még nem láttam a kilencedikeseket, ők egyrészt sokan is vannak, másrészt nyilván nekik még ismeretlen lesz a stílusom, meg kell szokjuk egymás személyiségét, munkamódszerét. Abban a csoportban lesz az idei feladat is, egy holland fiú, akit a szülei hozzánk írattak be, Nem tudom, jó ötlet-e, meglátjuk. Nem lehetetlen megtanulni magyarul persze. Kaptam a tanóráimon felül két órát vele, hogy segítsek neki egy kicsit. Lehet, hogy azt gondolja a főnököm, majd megtanítom magyarul? Mindenesetre azon meglepődött kicsit, amikor mondtam neki, hogy az egy másik szakma. 

Tegnap két ajándékot is kaptam diákoktól. Egy fiú elküldte nekem a kedvenc zenéjét, egy lány meg hozott nekem egy követ a tengerpartról. Azt mondta, tudja, hogy mennyire hiányzik az óceán, és azért hozta, hogy ne hiányozzon már annyira. Ilyenkor mondjuk azt gondolom, hogy érdemes. Nem éri meg, de érdemes. 

2 komment

Címkék: scola