Ha maradó vendégnek nem is, átutazóban mindig előfordulnak mifelénk is adventi időben. A sztereotípiákkal ellentétben egyáltalán nem meztelen, kövér gyerekek, hanem jórészt borostás, kialvatlan férfiak, esetleg kócos, sietős nők. Ritkán beszélgetnek, és még ritkábban…

Már annyi mindenből lehet adventi naptár, minden napra egy mese- csokoládé- öröm - keserűség. Akkor lehet zene is. Mint a meglepetéseknél általában, itt sem lehet tudni előre semmi biztosat. Ahogy éppen. Ma ez.

Az ember néha vágyik a gonoszsággal találkozni. Titkon vágyik rá persze, mert nyíltan kimondva ez a vágy talán megvetendő és felfoghatatlan, intelligens, békeszerető ember nem vágyik ilyesmire, és mégis... Az elszigetelt, jóságba fulladt lélek idővel elerőtlenedik, vigyázatlan…

Olyasmi, ami a leesik az anyag széléről. Óraállítás: Tigris biológiai órájába apró homokszem került, korábbra húzta fel magát, úgyhogy a héten minden nap 3 óra táján kelt és keltett. Ma kicsit megcsúszott, és négyig bírta, de akkor már a kézkrémes dobozt nyalogatta…

Apai nagyapám és családja Felvidéken élt és reformátusok voltak. Apai nagyapám és családja zsidó volt. Apai nagyanyám szlovák katolikus volt.  Apai nagyanyám zsidó volt. Anyai nagyapám magyar katolikus volt. Anyai nagyapám zsidó volt. Anyai nagyanyám sváb katolikus volt.…

Na mire jó a művészet? Okozzon örömet? Gyönyörködtessen? Háborítson fel? Azt hiszem, mindegy. A lényeg, hogy legyen része a mindennapjainknak. Itt  egy link a VilágMa oldalhoz. Meg egy kis illusztráció zeneileg: