Elolvastam Atkins könyvét a periódusos rendszerről. Kedves könyv, csak néha elaludtam rajta. Azért gondolkodni jó volt. (Ilyenek ezek a könyvek.) "Egyesek szerint a bizonyosságnak ez a hiánya azt jelzi, hogy egy tárgyról kapott ismereteink köre soha nem lehet teljes. Sokkal inkább…

Mindenki guberál, itt a földön mindenki a szemétből él végül is, nem csoda, ha nincs is egyensúly, csak törekvések vannak, csak elképzelt csodák vannak, csak látomások vannak, csak vágyakozás van valamire, ami nem kapható meg.  Vagy. Ülsz a szemétdomb tetején, és nézed…

Megszólalni nehéz. Ez most még mindig a szavakról szól, pontosabban a szavak hiányáról, meg a küzdelemről, hogy arról lehessen beszélni, ami érdemes a szóra, közben meg éppen azokra a dolgokra nincsen szó. Újraolvasom a Babarczy Eszter és Mesterházy Lili szerkesztette…

Azt hiszem, végre megemésztettem a német ember könyvét az időről. Klein tisztességesen megírta, ez biztos.  sőt még ahhoz is kellően művelt, hogy szellemes tudjon lenni.  Stefan Klein alaposan körüljárja az idő jelenségének, érzékelésének, mérésének…

"... színeket sosem szabad körülhatárolni." - mondta egyszer Picasso Francoise Gilot-nak. Nem is csak hogy nem szabad, igazából nem is lehet. Mert igaza van a mesternek, a színek besugározzák a körülöttük lévő teret, nekem pedig pont ez a bajom a színekkel; ezt a szétáradást nem…

Az időről olvasok. Arról, micsoda zsarnok. A dologban az a legszebb, hogy ezt egy német ember írja, de megszokhattuk, a német tudósok mindig mindent nagyon pontosan tudnak, a jót éppúgy, mint a rosszat. Az egy kicsit azért bosszantó, az hogy azt is tudják, hogy van, amit nem tudnak.…

  Úgy érzem, és ez egy nagyon érdekes érzés, hogy zsidó vagyok. Na most ezt nem úgy kell érteni, hogy anyám zsidó volt (sváb-magyar vegyesházasság adta anyámat ennek a világnak, és se kedve, se lehetősége nem volt, hogy zsidóvá legyen, bár egyszer egy gyermektelen zsidó…

Kegyetlen voltam és jószívű. Mások mondatait ellopni bűn. Nekem már mondták egyszer a Kultúrkertben, nem felejtem el, a szembogaramba nézve mondta Bartis, hogy meghalt anyám. Akkor az ő anyjára gondolt talán, mégis az enyémet mondta. Nem bántottam érte, ezt az időeltolódást ott…

Megjöttem. Csendes volt. Sokat aludtunk, és sokat olvastam. Van könyv, amivel nem lehet mit kezdeni. Nekem most ilyen volt Jon Fosse Reggel és estéje. Úgy emlékszem, utoljára Baricco Novecentojába tudtam ilyen hirtelen, ilyen ellenállás nélkül, ilyen végzetesen belé szeretni. Az…

Vigyázat! Felnőtt tartalom. Na mikor jutott eszembe nekem az az őrültség, hogy interjút készítsek egy vad és idegen emberrel? Akkor azt a pillanatot most kérem szépen vissza, jó? És kérek hozzá egy Magnumot is, vagy nem tudom mit, olyat, amilyet az Arnold tart a kezében, mert…

Meglehetősen rossz időbeosztásomnak köszönhetően elég gyakran vagyok elmaradva a Tervhez képest. Most másfél könyvvel. De örüljünk a pici győzelmeknek is. Mondjuk akkor most annak, hogy nem csak elolvastam, de kulturált formára is emésztettem a véleményem Erin Morgenstein…

Lehet-e fényképek köré szerveződő regényt írni? Szerintem lehet. Miért korlátozná az írót a kép? Mármint a jó írót? Mármint egy jó kép? Ez egy kicsit marhaság. Olyan ez, mintha azt mondanám, a környezete korlátozza az írót. Megszabja, mit tud gondolni a világról. Azt…

Ezernél is több oldalnyi szövegről rövid bejegyzést írni? Íme az ember. Ecce homo. Az ostoba. Én azt figyeltem meg, hogy van az igazán jó regényeknek valami olyan közös tulajdonsága, hogy bármennyire is küzdelmes néha elolvasni őket, a mondataik mégis megmaradnak, megragadnak,…

Munkanapot pótoltam tegnap. Az utolsó napi villányi borozásról ugyanis el kellett kéretőznöm Róma miatt, de régen is volt, édes Istenem! Szóval én pótoltam, aki még bent volt, azoknak volt valami dolga a javítóvizsgákkal, és különben is, őket szeretem. Meleg volt, fárasztó,…

Még Nádast olvasok, és van, hogy elakadok pár napra. Most azon gondolkodom, tényleg a felkar belső oldalán volt-e a szám... Nincs okom kételkedni, de felháborít, hogy a saját emlékezetem csal meg, hogy egy ilyen fontos dologra nem emlékszem. Pedig megmutatta nekem. Akkor miért nem…

Kell a társ. Nem mindenhez kell, az is igaz, mert az ember olyan, szerencsés végül is, hogy önmagában is talál értelmet, megbékélést, célt, ha muszáj. Boldogul önmaga is. Mégis azt mondom, kell a társ. Statisztikailag is igazolva van, de nem ez a lényeg. A beszélgetéshez, a…

Abbahagyom. Tényleg nincs értelme tovább szenvedni. Több, mint egy hónapja olvasom Spiró regényét, a Fogságot, és kezd olyan érzésem lenni, mint a 2001 Űrodüsszeiánál. Hogy ülök, olvasom/nézem, és egyszerűen minden sejtem tiltakozik a szöveg/a kép ellen.  Pedig a könyv nem…

 Igazad van, a történetnek nem kívánsága, hogy ismert emberről szóljon, és az sem, hogy feltétlen hétszázötven oldalig kitartson. Lehet az Lonci néni, a nagymama, de lehet Bözske ángyi is, akinek a kézfején az ízületek, mint valami ősöreg fa görcsei úgy álltak ki, és…

Mióta az emberiség úgy döntött, a kőtáblák faragását lecseréli valami praktikusabb megoldásra, és feltalálta a a hordozható írást, azóta kérdés talán, mire is jó mindez. Aztán Gutenberg (szegény, most forog a sírjában, hogy csak harmadszorra sikerült leírni a nevét :( )…

 Akinek nincs célja az életben, az is eljut valahová. Azon gondolkodtam, hogy kell-e cél, mert végeredményben nemigen fog az kiderülni sehonnan, hogy jó helyre jutott-e el az ember vagy tévedett. Honnan tudná? Majd mondják neki a végén, hogy hát hello, ez hallod, de szar?Vagy így az…