Ez egy túláltalánosító, intoleráns, trágár poszt. Csak saját felelősségre. Most, hogy megéltük a csütörtök estét, végre van remény arra, hogy ezt a hetet is túlélem. Nem ép elmével, azzal nem tudok dicsekedni, már a heti kezdőállapot sem nagyon számíthatott valami kerek…

Kivételesen nem itt vagyok meg, hanem a VilágMa oldalán, mert arra gondoltam, ez nem egy egyszemélyes poszt, hanem valahogyan mégiscsak közösségi, még akkor is, ha a közösséget éppen a periféria kovácsolja össze. Szomorkás írás a málló vakolatról, meg Siva istennő…

Megfigyeltem, hogy amikor végképp elegem van a munkámból, amikor tényleg szinte nincs is távolság köztem és az akarat között, hogy bemenjek a főnököm irodájába, és azt mondjam, tudod, nekem elég volt ennyi, nem akarok  rosszkedvű gép lenni, aki már csak automatizmusokban…

Úgy alakult, a jó király utódja nő, de legalább nem púpos. A hét pedig, rosszkedvünk hete, végre véget ért. Vagyis csak majdnem. Nehéz annyi hülyeséget egy bejegyzésbe sűríteni, amennyi ezen a héten mivelünk megesett. Volt itt minden, amit el tud az ember képzelni, meg olyan is…

Káromkodós poszt. Tessék vigyázni!!! Olyan jól kidühöngtem magam múltkor, hogy azt hittem ez azért most majd kitart egy darabig. Alábecsültem a jó Bridget képességeit. Már múlt héten gyanítottam, hogy ez a nemzetközi vásáros, ilyen-olyan projektes hét nem kifejezetten a…

Túl vagyunk az első tanítási héten, és mit ne mondjak, belefáradtam, csak azt nem tudom pontosan, tulajdonképpen mibe is, mert órát azt nemigen tartottam. A heti 21 órámból hatot sikerült beosztaniuk az ideiglenes órarendbe, úgyhogy olyan százalékos hiányokat produkáltam már…

Á, nem. Nem írok a továbbképzésről. Nem volt jó, de így a tanítás előtti utolsó reggelen jobb a lelki békesség. Tegnap volt évnyitó, de most akkor arról sem inkább. Egy tíz éves érettségi találkozóról viszont annál szívesebben.  Lehet, hogy ezeket a találkozókat pont…

Azon gondolkodtam, porszem az ember. De csak nagyon rövid ideig gondolkodtam ezen, mert ebbe nemigen lehet belegondolni, hiszen itt vagyunk önmagunkban saját univerzumnak. És akkor az emberi kapcsolatok egyenesen, hogy univerzumok csatái. Mindjárt más a perspektíva ... Ja igen, túléltem a…

Van ez a  vicces kép a Facebookon, hogy a tanár üzen a diáknak. Azt üzeni, nehogy azt higgye, nem tudja, mikor sms-ezik a pad alatt, mert olyan nincs, hogy valaki őszintén az ölére mosolyogna óra közben. Így van ez különben, tényleg, és az jutott róla eszembe, hogy tegnap az…

Túlélők címmel forgatunk új magyar minisorozatot. A film kis (értsd: mini) költségvetéssel készül, mondhatni csak az élvezet és a szenvedés által keltett bioelektromos áramlás tartja életben. A sorozat néhány állandó szereplője, úgyis mint vizsgabizottság, kávé,…

Csak mondom, hogy itt a szezon, aki nem tudná, vizsgaszezon. Ma reggeltől jövő szerdáig minálunk legalábbis remegő térdű fiatalok óhajtják magukénak tudni a bizonyosságot, hogy innentől kezdve érettnek számítanak. Na jó, na jó, akkor most ezzel a lendülettel felejtsük is el…

Már megint vizsganap van. Szegény én. Szegény vizsgázók.  Tegnap az jutott eszembe, micsoda posztokat lehetne írni arról, hogy látják a bizottság tagjai, Gofri terminológiájával élve a "nénik", a vizsgázót, és hogy látják a vizsgázók a néniket. Szörnyen szarkasztikusra…

Én azt gondoltam, ha van vigasztaló egyszerűség az életben, az a matematika, a számok világa, a kétszer kettő négy. Aztán amilyen hülye ez a világ, lépten nyomon kiderül, hogy ez sem biztos. Vagyis, hogy egyrészt ha ez négy is, ez nem mindig jó megoldás, mert az értelmezési…

Csak egy kicsin múlnak a dolgok, ez igaz. Tulajdonképpen működik az iskola, tulajdonképpen megszületnek a jegyek, tulajdonképpen kimondatnak olyan szavak, mint munkahely, elköteleződés, rend, szép ruha, fegyelem. Csak egy kicsin múlnak a dolgok. Én azt teszem meg a tantermen kívül,…