Kedvetlenítő címek jutottak most eszembe. Nyilván az ég sárba ragadó szakadt gyászfátyla miatt is, a mindenre ragacsként telepedő sötétség miatt is, a minden miatt is, meg hogy a semmit kellene perspektívaként értelmeznem, ha jól értem. Úgy esett (mindig úgy esik egyébként,…

Te és Én, Uram. 

Nem kovácsolok terveket, nem rajzolom hófehér lapra fekete tussal az utat, nem abban érzem az életet, nem a vonalhúzásban, nem a vonalban, nem a kéz szigorú mozdulatában, nem a visszafogásban, és nem vigyázok, nem koncentrálok, hagyom, hogy szétfolyjon a tinta míg elidőzöm a lap…

Konstans szürkület van. Az ablakokon napok óta csorog le a víz, csak nem tudom, hova, hogy hol az az óriási lefolyó, amin ez mind le tud folyni, engedelmesen illusztrálva a Coriolis erőt, és könyörtelenül magával sodorva az életet.  Még mindig a Stalkeren jár az eszem. Hogy…

Legyen úgy, arra gondoltam, hogy holnap téged szeretlek. Hogy ez egyszer a hű rettegés nélkül ébredek, hogy természetesnek látom az életet, és szükségesnek a halált, hogy szelídnek érzem az álmokat, és mozdulatlannak a lét szakadéka fölé kifeszített drótkötelet.…

Olyan nincs, hogy semmi sem változik a világban. Inkább olyan van, hogy tudomást sem veszek róla. Hazugság mondjuk, de ki mondja meg, mi az igazság és mi a hazugság. Úgyis csak az önmaga világa van az embernek. Világ világossága, világ hazugsága, tudatos tudattalan, tudatos…

Tél lett megint, pedig a héten már majdnem úgy énekeltek a rigók, mintha tavasz lenne. Hormonális eltévelyedés. Előfordul. Vasárnap hajnalban verte az ablakokat az eső vígasztalanul. Aztán visszaaludtam, mert nem akartam semmit se csinálni, belefáradtam a mindenbe. Mire megint…

Olyan szép gondolatot kaptam megint. Közhelyek? Lehet. De mind emberekkel történt, nem kitalálás. Jó, hogy vannak történetek átmeneti boldogságokról, és átmeneti boldogtalanságokról. Jó, hogy ilyesmi más emberrel is megesik, nem csak velem. Azt is jó tudni, hogy sok dolog…

Milyen csapda lenne a boldogságról írni. (Csak szólok, hogy a lejátszón a Zero 7 When It Falls c. albumát lehet hallgatni. Ha már így megint eszembe jutott, hogy van a blogon lejátszó.)

A tegnapi film miatt rengeteg kérdésem lett ma reggelre igazságról, törvényről, erkölcsről, emberi tartásról... (Más.) A tegnapi munkanap tragikus volt. Szerintem egy kijelölt értekezleti nap lehetne rövid, mert csak addig érdemes együtt maradni, amíg érdemi munka folyik. A semmi…

Az végül is egyéni döntés eredménye, hogy egy képen mennyi látszik az égből, mennyi a földből, és mennyi a fákból. Ha jól megvizsgáljuk a dolgot, a földből olyan nagyon soknak nem is muszáj látszani, mert földből sok nem kell, se az élethez, se a halálhoz, mert a föld az…

Az ember néha vágyik a gonoszsággal találkozni. Titkon vágyik rá persze, mert nyíltan kimondva ez a vágy talán megvetendő és felfoghatatlan, intelligens, békeszerető ember nem vágyik ilyesmire, és mégis... Az elszigetelt, jóságba fulladt lélek idővel elerőtlenedik, vigyázatlan…

Valami álomkórom van. Vagy meg vagyok csúszva az időben. Biztos attól, hogy kiolvastam Hawking könyvét. Vagy attól, hogy tegnap délutáni szunya helyett Bori kórházi ágya mellett üldögéltem. Nincs baja különben, csak esett egy baromi nagyot korcsolyázás közben, úgyhogy volt kis…

Ezen a héten mondatokat értelmeztem. Persze igaz, jobb szeretem, ha a mondatok nem szorulnak külön értelmezésre, hanem megadják magukat önként, de ... nem tudom. Néha kell, hogy megküzdjön az agy. A vonaton legalább ötször gondoltam arra, hogy a kvantumfizikának semmi értelme.…

Vannak hajnalok, amikor valamiért túl korán, még a koránnál is koránabban vet ki az ágy, ébreszt a macska, morzsol a lelkiismeret, szorulnak össze a koszorúerek, és aztán ezeken a furcsa, nyomasztó hajnalokon nem is lehet visszafeküdni a hirtelen kihűlt, idegennek látszó ágyba. A…

Jujj, de tetves november van. Nem lehet ezt másképp bírni, csak ha az ember bedugja a fülét, és süket lesz mindenre, ami körülötte zajlik.  Tegnap Bridge, miután ugye már múlt héten elengedett, előadta, hogy nem akarnám-e mégis kivenni péntekre a gyereknapom. Aranyos, nem?…

"van ez a nem-is-generáció […], akiknek nincsen olyan múltjuk, amivel igazán szembefordulhatnának, és nem nagyon hiszik, hogy az utánuk következő időkben mesél majd róluk bárki is. hogy az ő jelenük (ami most történik) valaha is mitologikus erejű múlttá válik. na, akkor lesz…

Annyi mindent szeretnék. Mármint leírni azokból a dolgokból, amik eszembe jutottak. Először is a kiszolgáltatottságról. Tegnap a filmklubban Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott című filmjét láttuk. Nem mondom, hogy végig lekötött, de már úgy van ezek szerint, hogy az…

Itt volt ez a két nap emlékezni annak, aki akart. Nem mintha emlékezni két nap volna az évben, és nem mintha az olyan könnyű volna, mint azt az ember szeretné.  Emlékezni nem könnyű, vagy így mondom inkább, jól emlékezni nem könnyű, és a jól emlékezésen én most nem a…

Szokványos felhőket szeretnék. Igen. Nekem semmi sem jó. Az a helyzet, hogy elegem van a drámából, a nagy eljövetelekből és a nagy elmenetelekből. Avarillatra szeretnék ébredni, esőkopogásra, csendes elmúlásra. Ne a végítéletet napjait kelljen már itt kerülgetni. Ilyen az…

Az meglett ember, akinekszívében nincs se anyja, apja,ki tudja, hogy az életethalálra ráadásul kapjas mint talált tárgyat visszaadjabármikor - ezért őrzi meg,ki nem istene és nem papjase magának, sem senkinek. (József Attila) Minden nap elmegy valaki. Ma is búcsúzás van, egy nagyon…

Nekem nincsenek jó lábaim. Sosem voltak, mert van benne ez az eredeti görbület, hogy a lábszár csontjai kicsikét mintha az iksznégyzet függvény ábrázolásának irányába mentek volna el. De ha ez nem elég az ember nyomorához, akkor azért a térdnél van ez a kalács-effektus is, hogy…

Tegnap eszembe jutott Gil Scott Heron. Egyrészt már több, mint egy éve meghalt, másrészt meg nagyon kedvelem ezt a felvételt, ami élete vége felé készült róla. Olyan emberi, olyan elpusztíthatatlan, olyan visszafogottan szép ez a vers. Jó ideje már, hogy az óra elütötte az…

Meddig még? Az jutott ma eszembe egy komment írásakor, hogy ez az a kérdés, amit a leggyakrabban felteszünk magunknak, de amire igazából mégsem szeretnénk választ kapni soha.  Az ember viszonya az időhöz nagyon is ambivalens. Egyrészt szeretnénk tudni, objektíven kimérni a…

A hiányban az a különös, hogy végeredményben a nincsről kell beszélni. Az összesűrűsödött semmiről. Ennek a semminek a sűrűség bizonyos napokon (mindegy, hogy éppen felhős-e vagy napsütéses) elviselhetetlen súlyt tud kölcsönözni. Ez a súly aztán a mellkasra nehezedve…