Tél lett megint, pedig a héten már majdnem úgy énekeltek a rigók, mintha tavasz lenne. Hormonális eltévelyedés. Előfordul.

Vasárnap hajnalban verte az ablakokat az eső vígasztalanul. Aztán visszaaludtam, mert nem akartam semmit se csinálni, belefáradtam a mindenbe. Mire megint felébredtem, havazott. Telefújta a hegyoldalt hóval a tél. 

A hétvégi mindenféle miatt az egész család agybajos volt, anyám jött ebédre, ő meg mániákus. Pénteken, amikor nem kaptam fizetést, felhívta az egyik fejes barátját. Még jó, hogy nem a miniszterelnököt. Édes Istenem! Senkinek se könnyű. 

A szombati családi megemlékezés elég viharos volt, itt volt a tesóm a fiával, aztán egyszer csak összevesztek anyámmal az Alföldi miatt, mert naná, hogy anyám kijelentette, hogy buzi, az unokaöcsém meg erre azt találta mondani anyámnak, hogy ez egy faszság.  Na így. De nem verték meg egymást, úgyhogy szavam se lehet.

Tegnap meg valahogy anyámon rajta maradt a politikai meggyőzős sapkája, és egyszerűen egész vasárnap csak darálta, darálta, még jó, hogy perszonális favoritja Zsoltikát nem emlegette, de így is nagyon fárasztó volt szegény. Ezért mentünk ebéd után sétálni. Arra gondoltam, ha ezerszer szét is fagyok, megéri. Megérte. Csináltam néhány szürke-fehér-szürke-fekete képet. Az egész Mecsek olyan volt, mintha az ötvenes évekbe kirándultunk volna. Igaz, a Flóra-pihenőnél olyan hideg volt, hogy hallani lehetett a jégkristályok csilingelését a szélben, de kellemes csilingelés volt.

Itthon aztán mindenki pánikolt kicsit a hétfő miatt, mert senkinek sem tudjuk már igazolni a hétfői hiányzást, pedig egész éjjel a Superbowlt akarták nézni, Eszti meg kicsit pánikolt a felvételi miatt is, hát éljenek a kollégák, nyugodtan mondják el a diáknak, hogy úgysem fog sikerülni, úgysem fog sikerülni, akkor biztos magabiztos lesz és motivált. Ezt melyik mókás kis módszertani könyvben  olvashatták?! Mindegy. Azért megnézték a Superbowlt. A Ravens nyert. 

Nincs kedvem tanítani, és van 120 kijavítatlan dolgozatom.