Ez egy túláltalánosító, intoleráns, trágár poszt. Csak saját felelősségre.

Most, hogy megéltük a csütörtök estét, végre van remény arra, hogy ezt a hetet is túlélem. Nem ép elmével, azzal nem tudok dicsekedni, már a heti kezdőállapot sem nagyon számíthatott valami kerek egésznek, de ezt a kis hétvégén nagyjából kiizzadt lazítást Bridget hétfői értekezletének első öt perce úgy hazavágta, hogy komolyan azon gondolkodtam, ez az új fenntartó szolgálhatna kincstári zsilettkészlettel meggyengült idegzetű tanárai számára.

Ezek a hétfői értekezletek különben azért jók, mert kurvára nem szólnak semmiről, csak arról, hogy Bridget mint valami agg Vesztaszűz jelentéktelen paprírkötegeit ide-oda hajtogatva (gyulladna ki már az a tűz, babám) próbál fontosnak látszani, és hát ebből az a leggyalázatosabban szánalmas, hogy még csak nem is más, hanem leginkább önmaga szemében. Persze amikor a halálba fáradt tantestületet összefüggéstelen polgári körmondataival próbálja szórakoztatni, legszívesebben vinnyogva fetrengenék a padlón, csak sajnos be kellett látnom, hogy hát ez nem a Monthy Python, gyerekek, ez az én életem, úgyhogy most is azonnal  fantáziálni kezdtem arról, hogy felmondok,  Bridget pedig térdre esik előttem, és a bokámba kapaszkodva, sírva könyörög, hogy ne hagyjam el, megjavul, ígéri, eljár terápiára... Ennek a kedves álmodozásnak végül az vetett véget, hogy a drága legjobbnak látta az értekezlet végét egy kis nyílt fenyegetéssel feldobni, miszerint aki nem tartja magát az óra időkereteihez (=későn megy, és korán kijön) azzal el fog beszélgetni. Szerintem ennél ocsmányabb zsarolást nem is kell kitalálnia az életben.

A hét eddig eltelt napjaira talán a tébolyda az Elm utcából címet húzhatnánk rá legkönnyebben. A harmincakárhány fős tantestületből nyolcan betegek vagy a gyerekeik, ketten síelnek bazmeg, mer' ilyen fasza csávók, a maradék barom meg eljátssza, hogy ez egy iskola, ahol tanítás folyik. Ja. A lyukas óráimban helyettesítek, ha nincs lyukas, akkor összevonok. Már azon voltam ma, javaslom, vonjuk össze a picsába az egész iskolát, én meg elfoglalkozom a sok csudaokos gyermekkel, és mindent megtanítok nekik a földrajztól az irodalmon át a tesiig.

Na mindegy. Az van, hogy én sem járok a héten a szakma magaslatain, ez biztos, mert a tököm tele van azzal, hogy a végzőseim basznak készülni az órára, a kedvenc csoportom ma kiakadt, hogy a J.Edgar Hoovert nézettem velük, és nem valami szart, mert ugye türelmük az nincsen odafigyelni a szövegre tíz percnél tovább, és akkor az izomagy azt mondja nekem tenorba vinnyogva, hogy jajjistenem ez ilyen huszadik századi stílusban van, mire kis híjján azt találtam válaszolni, hogy nem bazmeg, így beszélnek a művelt emberek, csak ezt te magyarul se érted a tesztoszterontól összeszűkült kis agyaddal. De nem mondtam persze, mert nem tegezem a tanítványokat.

A csúcs, azt hiszem a Kislipót volt egyébként. Ez egy csoport. Tényleg biztos nincs olyan, hogy Isten hiábavalóan teremt emberi lényt, de azért itt néha elbizonytalanodik az ember. Hogy komolyan, mi lehetett itt a cél?? Szóval a mai órán, amikor próbáltunk hat (=azaz HAT) sort lefordítani egy szövegből, az egyik kis tündér úgy döntött, a mobiljáról szép hangosan felolvassa nekem a szexhoroszkópomat. Most mit mondjak? Legalább ezért a területért nem kell aggódnom. 

Jól van. Holnap már péntek. Megint összevonok két csoportot, 2X20 dürhő kilencedikest. Majd kitalálok nekik valami csendes foglalkozást, pláne, hogy első körben egy húsz fős terembe írták ki az órát, szóval az is lehet, hogy az udvaron tartok nekik ír néptáncot. Csak el ne felejtsek letölteni egy olyan béna Michael Flatley videót, és memorizálni a lépéseket éjszaka.

Ja, más nincs. Holnap péntek. Holnap péntek. Holnap péntek. Holnap péntek. 

Végszóra kaptam egy zenét egy diáktól. Azt írta, én jutottam róla eszébe. Tök meghatódtam. Uram, csak szeretném megjegyezni, hogy ezért nem lehet ám fairplay díjat kapni még odafönt sem.

Na, itt a zene. Azér' tetszik. Ha majd felmondok, ki küld nekem zenét?