Kellene valami jó kis összefoglaló erről az évről, de attól tartok, nem fog menni. Eleve csak áprilisban költöztem át ide. Hirtelen, dühből. Lehet hogy egy kicsit megbántam.  Azt terveztem jövőre, vagyis holnaptól, megint más címen lakik a blog, de ez most nem fog menni,…

Csak a lázadás bőbeszédű.  Nem így terveztem, de a tervezés jelentéktelen momentum az életben. (Szeretek tervezni különben, szeretem, ha tudom, mi történik másnap, még akkor is, ha belátom, ennél nagyobb ostobaságot az ember aligha tehet. Biológiai ellentmondásba keveredek…

Egy hónapja kaptam egy kis fát ajándékba. Nem tudtam kitalálni, hova ültessem, most meg már ... már nincs hova. Hát itt hagyok megint mindent, ami nem sok, a három tő levendulát, ami még életben van, azt sajnálom. Meg a kakukkfüvet. Nem kellene, hogy az ember ilyen sok tárggyal…

Mennyire árulkodnak valakiről a tárgyai? Elsőre azt gondoltam semennyire, de ez talán nem igaz. Ha meghalok, túl sok tárgy majd nem marad utánam, mégis azon gondolkodtam, mit látna belőlem egy idegen. Az elektronika egyelőre, azt hiszem, nem fontos, egy számítógépnek vagy egy…

Tegnap sétálni mentünk a tóhoz. A többi képet a VilágMa oldalon lehet megnézni. 

A karácsony a tökéletességre törekvés és az ebbe való szükségszerű belebukás ideje. Vagy csak az én karmám ez a mindent időre tökéletesen elkészíteni nyomasztó feladata? Hát nem tudom, de hogy állandóan ismétlem önmagam, az egészen biztos. Persze minden évben egy kicsit…

Majdnem karácsony van, és majdnem béke. Majdnem csend, és majdnem ... na majdnem azt mondtam, hogy szeretet. Majdnem jó év volt ez, és majdnem rossz. Majdnem vége lett megint ennek az egésznek. Majdnem hittem, majdnem csalódtam, és majdnem megbíztam benned. Majdnem megismertelek,…

Ne gyere be.                     Bejöttem már. Nincs rend.                       Legyen béke. Nem érek rá.                    A válladra…

Rosszkedvünk tele (jegyzetlap: ne felejtsünk el találni egy utazási irodát, akik Yorkba utaztatnak).  Ma reggel nem ismertem meg a macskát. Tényleg. Lassan az egész világ felismerhetetlen lesz. Nem lehet mindent a szívbe zárni, két kamra van csak, nem négy, erre majd még…

Szeretem, ha a férfiak improvizálnak. Mondhatjuk talán, hogy ez az egyik gyengém.  

Strictly for the dancefloor.  Muszáj néha ilyesmit hallgatni. Főleg egy olyan napon, amikor már háromszor bőgtem, és este kilenckor még a Tesco polcok között ácsorogva azon gondolkodtam, mi is volt, amiért a kozmetikai osztály felé vettem az irányt. (Nem jutott eszembe, és…

Ejj, csúnya szavak. Vigyázz. Ma chilis tea volt. Kis csúszással reggel hét helyett este hétkor. Akkor már túl voltam azon, hogy anyám a telefonban azt találta mondani, szerinte infarktust fog kapni. Ezt irigylem tőle, ezt a tervezettséget. Én nyilván majd minden bejelentés nélkül,…

Brahms, mint minden tisztességes férfi, néha őrjítően körülményes.

Tegnap volt Arthur C. Clarke születésnapja. Az a fickó zseni volt, de tényleg. Életem első és nagyon is  meghatározó sci-fi regénye A gyerekkor vége, amit még Amerikában olvastam egy kedves professzor sccience-fiction, fantasy órájára. Annyira tetszett a regény, hogy…

Egészen hosszú ideig nem tudtam, mi a különbség a vörös és a piros között. Hogy hol a színhatár.  Most azt gondolom, a piros egy kicsit világosabb szín, mint a vörös, egy kicsit unalmasabb, egy kicsit laposabb, az olcsó műszálfonál színe gyerekkoromból, az alig fogó…

Most már csak előre lehet menni. Most már nem lehet mondani, hogy esetleg mégsem lesz karácsony.  Ez a szubjektív idő ez betesz nekem, az biztos, mert akárhogy is keresem, nem találom azt a rohadt gombot, amivel le lehetne lassítani. Ki nem állhatom a bizsergést a karjaimban, meg a…

Van olyan nap, amikor tényleg csak a zene segít megőrizni az ember ép elméjét. Ebben az adventben gyakran jut eszembe Umbert Eco esszéje a hülyeségről. Illetve az esszé arról szól, miért is jó, hogy az embernek egyre kevesebb barátja marad az évek előrehaladtával. Így ugyanis…

Valami nyugtató tea lesz a mai, ha jól emlékszem. Van benne Ingwer, amire azt hittem, ánizs, de nem. Gyömbér. Így is jó.  Tegnap előrepihentem a karácsonyra. Egy nap a lányokkal egy kicsit olyan, mint amikor az ember elalszik nagy fáradtságában fél órányit, és teljesen…

Grüner Tee. Azt nem szeretem, mert keserű, mint az epe. Karácsony táján elég sok dolgot el tudok nézni. Még azt is, hogy Michael Buble olyan, amilyen. A hangszíne miatt tudom neki elnézni, mert abban néha annyi kedvesség tud lenni, mint egy játékbolti kirakatra rácsodálkozó kisfiú…

Mottó: I think, the combination of age and the greater coming together is responsible for the speed of the passing time. It's six months now and I can tell you truthfully, few periods in my life have passed so quickly. I am in excellent physical and emotional health.  ( Azt hiszem, a kor, és…

Úgy hiszem, a várakozás mindig fényes.   Persze egy dolog biztos, az emberiség jó nagyot veszített az optimizmusából, amikor feltalálta a hideg neont és a vakító ledet. (A jövő fénye ... amputáláshoz például ideális, hiszen szép élesen, sejtről sejtre láthatóvá…

Nem beszélni, nem jönni, nem menni, nem tenni, nem hinni és nem kételkedni. Belenyújtózni a csendbe. Van a csendben valami alázatos, ami az örökkévalósággal rokon. Van a rendben valami megnyugtató, ami Istennel rokon. A zene rend. A mindenséggel rokon. Szeretek beszélni. Szeretek…

Én magam legyek, tudom. Nehéz volt ez a hét. Ólombolt. Ólomreggel, ólomfény, ólomsötét. Hét napból ötöt kórházaztam. Azt hittem erre a hétre letudtam mindent, de nem, Bori elesett az iskolában, úgyhogy akkor ma még egy sebészet-röntgen-borogatás kör. A sebész belekezdett…