Ejj, csúnya szavak. Vigyázz.

Ma chilis tea volt. Kis csúszással reggel hét helyett este hétkor. Akkor már túl voltam azon, hogy anyám a telefonban azt találta mondani, szerinte infarktust fog kapni. Ezt irigylem tőle, ezt a tervezettséget. Én nyilván majd minden bejelentés nélkül, hirtelen (egyben felelőtlenül) teszem ezt harminc évvel fiatalabban, és egy kicsit nagyobb eséllyel arra, hogy beledögöljek. Ezt most dühből mondom. 

Tudom, nem kell másnaposan fejfájással tanítani. A sok cukor miatt lehetett, mert nyilvánvaló, hogy a forralástól elforrt a bor alkoholtartalma, a cukor viszont benne maradt. Vagy nem kell szilvás unicumot inni forralt bor előtt. Egynél többet pláne nem kell. Kettőnél többet sem kell.

Ó, de vidám ez az advent. Ma legalább együtt ebédeltem a nőkkel, de mindenki olyan állapotban volt, mintha a maják elbaszták volna a számolást, és tulajdonképpen már tegnap túlestünk volna a világvégén csak pont nem jött rá senki. Édesjézus. 

Ma kijavítottam egy csoport zárthelyit, és csak két diáknak kell újrapróbálkozni, de nekik is csak két ponton múlt. Ez jó.

Most megyek sütni, lekvárt főzni, és van még egy csomag témazáróm. Lehet, hogy ebbe egyszer még belehalok. 

A zenét úgy találtam, és nagyon hálás vagyok, hogy van valaki, aki naponta új zenével örvendeztet meg.