Kellene valami jó kis összefoglaló erről az évről, de attól tartok, nem fog menni. Eleve csak áprilisban költöztem át ide. Hirtelen, dühből. Lehet hogy egy kicsit megbántam. 

Azt terveztem jövőre, vagyis holnaptól, megint más címen lakik a blog, de ez most nem fog menni, mert fizikálisan is költözöm. De nem kell izgulni, amint lesz egy kis időm berendezkedni egy másik webhelyen, sort kerítek rá. 

Mánia. Gyerekes. Megnehezíti az olvasók életét. Idegesítő. - Tudom. 

Elég vegyes posztokat írtam ide, azzal is tisztában vagyok, de ilyen egy énblog, vagyis ilyenek voltak a blogjaim mindig is, mindenféle volt, ami éppen eszembe jutott. Ez a borzalmas összevisszaság annyiban rendeződni látszik egy kicsit, hogy válogatódnak szét az írások: a VilágMa oldalra jutnak többnyire a fotók, és a kicsit (egy fikarcnyit) talán komolyabban átgondolt, tudományt és társadalmat érintő posztok. A Gittegyletnek jut a fordítások és a könyvismertetők nagy része, meg néhány faltól falig érő nemtommi. Ami marad, az marad. Hol itt, hol Moly karcként - könyvekről, életről, egóról. Ettől aztán néha azt sem tudom, ki vagyok. Szó szerint. (Talán kellene az új évre egy új név is. Beteges, hogy lassan az Izabellára is hallgatok. Férfinéven gondolkodom. Legyek Péter? Vagy egy nemtelen, becstelen briganti?)

Jaj, milyen volt az elmúlt év? Síró, nevető, szerelmes, csalódott, gondolkodó, fáradt, dühös, meglepett ... Mint minden év. Voltak jó percek, boldogok, voltak, jaj de mennyire voltak szomorúak. Nem tudom, milyen volt az elmúlt év. Már nem érdekel. Mögöttem van, és most az újat látom, amiben terveim vannak. Szeretnék csinálni valamit, amire büszke tudok lenni. Valamit, ami miatt azt lehet majd mondani egyszer: Izabella? Csak nem az, aki felfedezte/megírta/lefordította... Valami ilyesmit. Kell, hogy legyen az embernek terve. Hogy ne csak túsz legyen a Végzet kezében.

Minden kedves olvasónak boldog, tevékeny és sikeres új évet kívánok!