Valami álomkórom van. Vagy meg vagyok csúszva az időben. Biztos attól, hogy kiolvastam Hawking könyvét. Vagy attól, hogy tegnap délutáni szunya helyett Bori kórházi ágya mellett üldögéltem. Nincs baja különben, csak esett egy baromi nagyot korcsolyázás közben, úgyhogy volt kis tartalmas délután mentővel, felfújható ággyal, röntgenekkel és megfigyeléssel. Estére már itthon is voltunk. Pont egy nyugodt szombatra való program.

Bizony, reggel még nem tudhatjuk, mit hoz a délután. A jövő gyakran ködös. A Gittegyleten viszont megtanulhatjuk azt, hogy kell angolul megnyilatkozni ezzel kapcsolatban. Még az is lehet, hogy ma délután Bridget Jones-ot nézek. Ha. Mert nem tudhatjuk, mit tartogat még a mai nap.