Meddig még? Az jutott ma eszembe egy komment írásakor, hogy ez az a kérdés, amit a leggyakrabban felteszünk magunknak, de amire igazából mégsem szeretnénk választ kapni soha. 

Az ember viszonya az időhöz nagyon is ambivalens. Egyrészt szeretnénk tudni, objektíven kimérni a pillanatokat, hinni a dolgok biztonságos egymásutánjában. Másrészt soha nem tudjuk megbocsátani, hogy ebben a felfogásban a mi időnk is végesnek látszik, így magunkat is összezavarva, egy idő után elkezdünk hinni a végtelen, szubjektív időben.

Szegény idő, akárhogy igyekszik, nekünk sehogy sem jó.