Mindenki guberál, itt a földön mindenki a szemétből él végül is, nem csoda, ha nincs is egyensúly, csak törekvések vannak, csak elképzelt csodák vannak, csak látomások vannak, csak vágyakozás van valamire, ami nem kapható meg. 

Vagy. Ülsz a szemétdomb tetején, és nézed Istent. Vagy néznéd Istent, ha hagyná. Nézed Isten helyét. Ahol lennie kell szerinted. És igyekszel. Valami életfélét kellene mégis összerakni. Hogy a Sátán játékszereiből vagy Istenéből, nem világos számodra sem. Egy kis gyűrű, egy kis korong, egy kis "izé". Mindent úgy tartasz normálisnak, ahogy van. Ez az élet. Nem kérdőjelezel meg semmit. Ha a pocsolyában ébredsz, azt sem, ha a fejed a forró homokba szorítod, azt sem, ha a gyerek nem ember már, állat inkább, azt sem. 

Ez itt az élet. Ez itt a Zóna. Isten és a Sátán itt felejtett piknikje az árokparton. 

Nem, ez nem egy kedves történet, mert Isten kedveltje soha nem az ember volt. Az apokalipszis dicső lovagja, Isten ölebe, az angyal, a szép, a tökéletes, a legidősebb fiú, nem mi vagyunk. Minket Isten takarítani küldött. Összeszedni, a dicső lovagok köpenyének szakadt darabjait, a lovak után maradt ürüléket, a dicsőséges glóriából földre hullott fényt, a gonosz nevetésének visszhangját, a világosság magatehetetlen visszatükröződését a pocsolyákból. Persze ebből megélni nehéz, hát ügyeskedünk, eladjuk, amit még találunk, akár Istené volt, akár a Sátáné. Nekünk is meg kell élni valamiből, nekünk is fel kell nevelni azt a gyereket, érted, nem úgy van az. 

Az ember akkor is Isten küldötte, ha csak guberál, mert egy takarítónak is van küldetése, fontos az egész rendszer működésének szempontjából. Akkor is, ha a fényt, amit egy életen át szolgál, soha nem fogja meglátni, mert Isten okos, és jól értelmezi a kíméletet, és hű szolgájának jutalmul nem egy ismeretlen, hideg mennyországot hanem a jól ismert, személyre szabott poklot adja, ahol az ember tovább takaríthat, tovább gyűjtögethet, és minden nap arccal a sárban ébredhet, és azt gondolhatja, igen, ez az élet. És azt gondolhatja, igen, ez a halál. És azt gondolhatja, igen, ez az öröklét. És nem téved.

Ez itt az öröklét. Ez itt a Paradicsom. Ez itt a Pokol. Ez itt a Zóna. Isten hozott Stalker.