Úgy érzem, és ez egy nagyon érdekes érzés, hogy zsidó vagyok. Na most ezt nem úgy kell érteni, hogy anyám zsidó volt (sváb-magyar vegyesházasság adta anyámat ennek a világnak, és se kedve, se lehetősége nem volt, hogy zsidóvá legyen, bár egyszer egy gyermektelen zsidó házaspár meg akarta venni anyámat nagyanyámtól, de nagyanyámban munkált a sváb büszkeség, nem adta a gyereket, inkább valami rokonhoz küldték cselédnek Kisdorogra, hja, a rokon az más), sőt apám se, nem mintha ez számítana, hanem mondjuk, ha Bächer distinkcióját vesszük alapul, 'zsidó, akit lezsidóznak', hát akkor mégiscsak lehetek én zsidó. 
Igaz, a vallás maga érdekelt, még héberül is tanultam lelkesen (mára a betűket is alig ismerem meg), lezsidózni már azután zsidóztak le, hogy felnőtt fejjel, saját akaratomból megkeresztelt a somogysámsoni plébános. Persze én a keresztelkedésem alkalmából nem gondoltam hirtelen, hogy a zsidókkal kellene kezdeni valamit, sőt, komolyan úgy gondoltam, testvéreim nekem ők is. Már csak ilyen romantikus lány voltam. 
Nem is volt semmi baj, tényleg semmi, míg egy kávézás alkalmával egyik kollégám fel nem figyelt a gyönyörű bögrére, amit Krakkóból hoztunk egyik évben, és meg nem kérdezte, miért iszom én ebből, tán zsidó vagyok? A kérdő szórend ellenére ezt én persze zsidózásnak értelmeztem, nem a szó szoros értelmében, ugyanis a gyerekeink együtt járnak a katolikus kisiskolába, hanem úgy átvitt értelemben, úgy ahogy az ember katolikusként akkor is lehet zsidó, ha a történelem azt akarja. 
Egy kicsit elkanyarodtam. Igazából Bächer Iván könyvét akartam ajánlani. 
Szép könyv, azért ajánlom, úgy szép, hogy szépen vannak benne az emlékek egymás után sorolva. Méghozzá úgy, hogy sajátja lehet az emlék már az olvasás által, ha zsidó az ember, ha nem. Ha úgy zsidó az ember, ahogy én, ha másképp, ha sehogy sem. 
Benne van a huszadik század egész őrülete, és mellé az otthon biztonságos, flódni illatú konyhája. Van benne sok értelmes élet, és még több értelmetlen halál. Van benne kutya is. 
Tessék szépen elolvasni, amikor a decemberi hideg és hosszú estéken a kályha mellé szorul a család. Hangosan is lehet, mert okulhat belőle gyerek is. Jó az is, ha van  ott valaki, aki megsimogatja az embert időről-időre, különben olvasás után kénytelen alaposan berúgni.