Elolvastam Atkins könyvét a periódusos rendszerről. Kedves könyv, csak néha elaludtam rajta. Azért gondolkodni jó volt. (Ilyenek ezek a könyvek.)

"Egyesek szerint a bizonyosságnak ez a hiánya azt jelzi, hogy egy tárgyról kapott ismereteink köre soha nem lehet teljes. Sokkal inkább helytálló az az értelmezés, hogy a klasszikus kép volt félrevezető, amikor hamisan azt sugallta, hogy teljesebb ismereteket szerezhetünk, mint ami egyáltalán lehetséges. Helyesebb tehát a helyzetet úgy értékelni, hogy a kvantummechanika megmutatja, mi az, ami a Birodalomban valójában pontosan megismerhető, míg a klasszikus mechanika félrevezetett minket e téren, hamis reményeket keltvén ígéreteivel." 
(P.W.Atkins : A periódusos birodalom)
Mi az, ami megismerhető a világból, és mi az, ami nem? A modern fizika és a szorosan a kvantummechanikához kapcsolódó kémia az elmúlt évszázadok megismerni-megtudni-bekebelezni-felhasználni szemlélete helyett valami egészen másféle világlátást valósít meg: a világra való rácsodálkozást. A megértésnek azt a félig-meddig intuitív formáját, mely a világ rejtvényeit megfejteni vágyik, mégis megelégszik azzal, amit a világ ad, és mint a jó szerető, nem turkál a titokfiókban. 
A világ, bár törekszünk, nem érthető meg a maga teljességében, és nem is kell elvárnunk, hogy megértsük azt. 
A kémia azt kutatja, a kvantumvilág szerencsés Dánieljei, az atomok, a kavicsok, 'a majdnem üres teret elektromosan uraló porszemek halmaza' hogyan is tölti kedves hétköznapjait. 
Az elvek azonban egyetemesek. A kémia, a fizika és a biológia nem egymás nélkül, és nem elkülöníthető módon képes a világ leírására. A kártya egyik felén a kvantumok, másik felén egy kovalens kötés, figyeljék a kezem, mert csalok, visszafordítom, na mit látunk ez itt vas, a másik oldalán meg a hemoglobin. 
Ki kit szeret? És hogyan szereti? Néha, olyanok a kapcsolatok, mint a tartós házasság. 
"Más kapcsolatok, mint a futó nyári szerelmek, kevésbé tartósak. Az utóbbit képviseli a széntartalmú természetes szerves vegyületek nagy része is, amelyek egy napig, egy évig, vagy esetleg hetvenegynehány évig léteznek, majd kevésbé érzékeny atomkombinációkká alakulnak át."  (Atkins)
Mi az ember? És hol az ember helye a világban? Egy hetvenegynehány évig működő szerves, szén és nitrogénalapú organizmus, mely az elektronfelhő ködéből egy napon összeáll, hatással van mindarra, ami körülveszi, majd elenyészik. Mi a valószínűsége, hogy a kvantumrészecskék halmazából éppen így, gondolkodva válik ki néhányszáz milliónyi? 
Gondoljunk Paulira. Tilalmi elve szerint minden pályát csak két elektron foglalhat el. Így működik a világ. Van egy Én. És van egy Te. Én anyag, Te energia. Hullám mindkettő, amit az első impulzus szült. Hívod, aminek akarod, az már a te dolgod. Εν άρχή ήν ο λογος. Én így hívom.

Már Feynmant olvasom. Arra gondoltam, lehet, hogy fizikus akarok lenni. De ha nem, akkor Andrew Bird.