Lehet-e fényképek köré szerveződő regényt írni? Szerintem lehet. Miért korlátozná az írót a kép? Mármint a jó írót? Mármint egy jó kép? Ez egy kicsit marhaság. Olyan ez, mintha azt mondanám, a környezete korlátozza az írót. Megszabja, mit tud gondolni a világról. Azt korlátozzák a fényképek, akit egyébként is sok dolog korlátoz. Aki egyébként sem ...

Más. Van pár író, aki kiváló fotós is. Szerintem ez csupán érdeklődés kérdése. Vagy kifejezőeszköz kérdése. Hogyan szeretné elmondani, amit akar. Jó példa erre Nádas Péter, akinek Svájcban nyílt kiállítása. Hogy a kifejezni szánt tartalom hogyan jut felszínre valakiből, az sok mindenen múlik. Pixel vagy szó. Pixel és szó. Édesmindegy. 

A fényképeken, még ha fekete-fehérek is, nincs csak fekete és csak fehér. A fény mindent más értékkel ruház fel. A lényeg a megvilágítás, és az anyag fénnyel szembeni tehetetlensége. A regényben meg az anyag gondolattal szembeni tehetetlensége. A visszaverődő tapasztalat és érzés.

Ha valahol van korlát, az mindig az emberben van, és nem máshol.