Izabella.Jones 2012.08.10. 14:24

Szám

Még Nádast olvasok, és van, hogy elakadok pár napra.

Most azon gondolkodom, tényleg a felkar belső oldalán volt-e a szám... Nincs okom kételkedni, de felháborít, hogy a saját emlékezetem csal meg, hogy egy ilyen fontos dologra nem emlékszem. Pedig megmutatta nekem. Akkor miért nem emlékszem? 

Azt kérdezte, láttál már ilyet? Nem láttam még. Dehogy láttam. Könyvben levágott hajat, összehordott csonthegyet, tar gyerekfejet, azt igen. Az élő húsban a kék tintát, azt nem. Kéket, sötét tengerkéket.  

Azon is gondolkodom, ennyi év után, amikor a  gyűlölet óhatatlanul már régen a ködbe veszett, milyen bölcsességet, milyen tanulmányt tudhat magáénak az ember természetét illetően akár Alexander, akár a felesége. Hogy a mélyreható pillantás vagy a mosoly mögött van-e értékelés. Vagy arról az ember nyolcvan fölött már amúgy is leszokik. Esetleg mindenképpen rászokott volna?

Vannak szavak, amiktől fizikai rosszullét környékez. Ilyen a fajbiológia, meg az árja.

Szőke vagyok, kék szemű. Tengerkék...még ha világos is. 

7 komment

Címkék: könyv sor

süti beállítások módosítása