Valahol, nem is olyan régen, azt olvastam, valaki oda volt Erik Satie zenéjéért. Tegnap megint rátaláltam a névre véletlenül, persze véletlenek nincsenek... És tényleg. Kiderült, hogy én is oda vagyok. 

A szép Franci, már elnézést, de ezt most muszáj így, a Bundestagban játszik. Nem emlékszem, de persze ettől még lehet, hogy a Parlamentben is játszott már.

Ezt így még év végén, hétvégén is szívesen. Külön-külön és együtt is. "Mert csak én vagyok és te. Lendülünk a semmibe."      

Nah, blogizélés helyett ajándékzene, ne nézd a fogát. Vagy akár nézzed, drága, ha akarod. Bánom én?! A Klárinak igaza van, akár féltéglát is. Ki nem szarja le.  Tulajdonképpen egy hosszú poszt kellene, amiben elmondom, hogy ezen a héten szerintem ki mindenkinek a kurva…

Megittam egy liter kávét. Bevettem két aszpirint. Még mindig fáj a fejem. Zenével kúrálunk.