Úgy érzem magam, mintha egymás után lefutottam volna két szupermaratont, de sajnos ez csak a fáradtság végtelenségére, és nem az izommunkára vagy a rendkívüli kitartásra vonatkozik. Az iskolában mindenki a Káoszmenedzsment és túlélési technikák szürreális körülmények között gyakorlati kurzus, illetve a Mi a rossebet keresek én itt tulajdonképpen című lételméleti kurzus foglalkozásait gyűri napi rendszerességgel. És ha ez nem lenne elég, iskolánk és otthonaink a 21.század nagy vírusai  című valóság-show forgatási helyszíneként is funkcionálnak, így hol a tanárok, hol a diákok, hol a családtagok dőlnek ki rövidebb-hosszabb időre. 

Az elmúlt másfél hétben szerintem egyszerűen nem volt olyan összefüggő 24 óra, amikor a testem tökéletesen funkcionált volna. Két hete még csak a menetrendszerű allergiás fuldoklás volt műsoron, aztán jött szédelgős vírus, 3 nappal később a heveny takonykór búrafejjel, de az a változat, amikor az emberk éjszaka is papírzsebkendővel támasztja ki a fejét, aztán a torokfájás-fejfájás, végül még egy szédelgős vírus. Ennek szabadon permutált variációit produkálta a család, és az iskolai közösség. TSB lemondóan legyintett tegnap, a világvége-látó nővére szerint nem lehet mit tenni, napkitörés lesz a hétvégén. Tejóég.

Persze mindez csak akkor kellően érdekes, ha erre az időszakra legalább 10-15 határidő esik, mert akkor az ember a napi levertsége és betegségtudata mellé odateheti azt a jótékony stresszt, amitől a szívkoszorú-erek,  engedelmesen igazodva a keresztény hagyományokhoz, rövid időn belül töviskoszorúvá tudnak mutálódni.

Nem baj, semmi se baj, itt a hétvége hétvégre, majdnem pihenni is lehet, ja nem, mert ma nyolcra egy íjászversenyre visszük a gyereket, holnap meg jön anyám, akitől múlt vasárnap még egy 15 perces TED előadást sem lehetett végighallgatni. Képtelen volt annyi ideig csendben maradni. Ki kellene takarítani, és vasalni kellene 48 órát. És ami azért fontos, mindenképpen el kell olvasni Viktor Pelevin Generation P-jét, mert ... hát mert jó. Iszonyatosan szórakoztató.

Más nincs. Hétfőn és kedden továbbképeznek Szekszárdon. Utána lehúzok ezer órát, kijavítok egymillió hülye dolgozatot, és péntek lesz. És pénteken beülünk az autóba, és elmegyünk a teraszra, és két napig alszom, eszem, piacra megyek, olvasok, és alaposan berúgok. Ja tudom, és fordítok. 

A lejátszón a Dave Brubeck Quartet.